Eltékozolt évek (1989-2009) Magyarország

Szubjektív vélemény egy nyitott szemmel járó embertől

Régóta készülök leírni a véleményemet, tapasztalataimat az elmúlt húsz évről, de most érkeztem el oda, hogy - figyelembe véve a jelenlegi áldatlan állapotokat – úgy látom, meg kell írnom ezt a cikket. Itt a „kell”-en van a hangsúly. Hiszem, hogy fel kellene végre ébreszteni az embereket, véget kellene vetni az ellentéteknek, hogy legalább unokáink élhessenek majd emberhez méltó körülmények között, s ne kerüljünk vissza a középkorba, de minimum ötven évvel korábbra. Megpróbálom az általam lényegesnek ítélt főbb történéseket, és nemtörténéseket viszonylagos kronológiai sorrendben értékelni, majd a végén egy hagyományos cassandrai jóslattal vagy baljóslattal láttatni, hogy mi várható az elkövetkezendő húsz-negyven évben. Persze ezek igazából nem is jóslatok, hanem egy nyitott szemmel járó, a történéseket elemző hétköznapi ember logikus konklúziója.

Igyekszem a lehető legközérthetőbben fogalmazni, mert az a véleményem, hogy a nép nyelvén írt és hallatott, egyszerűen leírt mondandók hatásosabbak, mint a tudományos szavakkal teletűzdelt, végtelen körmondatos megfogalmazás, vagy egy lózung.

Előrebocsátom, hogy semelyik pártnak nem vagyok tagja, kizárólag a jobbítás szándéka vezérelt. Lehet, hogy naiv vagyok ( vállalom ), de minden nagyképűség nélkül hiszem, hogy meglátásaim jók, de legalább is egyben értékelve őket alkalmasak arra, hogy bizonyos döntéshozók hasznosítsanak belőlük valamit. Már amennyiben eljutnak hozzájuk. Félreértés ne essék, nem én találtam fel a spanyolviaszt, hiszen biztos vagyok benne, hogy majd minden embert foglalkoztat egy sor dolog azok közül, amit leírok, de így összességében talán hatásosabb lesz olvasni, és elgondolkozni a „ hogyan-tovább „-ról.

I. A váltás - MDF hatalom 1990-1994

Már jóval 1989 előtt látszott, hogy az a rendszer előbb-utóbb meg fog bukni. Szerintem érdekes módon saját magukat buktatták meg. Közismert, hogy állandóan információs jelentéseket kért az MSZMP vezetése a pártszervezetektől. Még ha valaki jelezte is volna a hierarchia alján, hogy sok minden nem tetszik a népnek, az soha nem jutott el a legfelső szintig. Senki nem kockáztatta kritizálással a jól fizető állását, ezért nem érezték a veszélyt odafent. Ellenzék maximum a Rajk-Demszky féle kisebb, ellenőrizhető csoport volt, meg a Beatrice ( egyszer a Kistext pályán vezettem le egy koncertjüket, ami előtt a párttitkár cenzúrázta a dalszövegeket !!!) és egy- két alternatív zenekar. Persze most sincs másként, ez úgy látszik hatalmi vakság. De hogy is lenne másképp, hiszen, mint a régi időkben - a vezetők oda mennek vegyülni a „ nép „ közé, ahol már elő vannak készítve a zászlólengetők, a kézcsókozók,( apropó azon a Beatrice koncerten a kézcsókozó Arató volt a konferanszié !!!), s ezekből a találkozókból soha nem fogja a vezető megismerni a pórnép valós problémáját. Még úgy sem, hogy ha tojással dobálják, vagy egyesek pfújolják, mert azt gondolják, ez az általuk rosszul értelmezett demokrácia velejárója. Ez teljesen pártfüggetlen. Szinte csak egy körben, szinten, kasztban forognak, esetleg még együtt is üdülnek, honnan is tudnának az igazi problémákról. A párt meglepődött a Fidesz és a Szabad Demokraták (főleg a fiatal Orbán Viktor) erős hangján, kimondottan „ követeljük „ szintű fellépésén, és csak ezek után eszmélt rá a veszélyre. Azonnal taktikát váltott, s inkább a békés hatalom átadás mellett döntött. Egyrészt félt egy erőszakos 56 - szerű felelősségre vonástól, másrészt bízott benne, hogy ha részlegesen is, de át tudja menteni a hatalmát. Nekik lett igazuk.

Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások, majd az új választások során az új nemzedék történelmi méretű hibákat követett el.

1. Nem zárták ki az új hatalomból a régi rendszer vezetőit, sőt még az új Köztársaságot is, egy igazi apparátcsik kiáltotta ki a Parlament ablakából, s rögtön Köztársasági Elnökké választották.

2. Azonnal nyilvánosságra kellett volna hozni az ügynökök névsorát, s azokat örökre kizárni bárminemű bizalmi állami alkalmazásból.

3. A Fidesz-nek, és az SZDSZ-nek kellett volna átvenni a kormányzást. Így egyesült volna a fiatalos lendület a pénzzel.

4. Istenkáromlás, amit most írok, de szerintem az élre kellett volna állítani egy vezért, akit vakon követett volna a nép a kezdeti eufóriában. Hegyeket lehetett volna megmozgatni a néppel.

5. Lehet, hogy jó lett volna felmondani az összes állami hitel-visszafizetést( ld. lengyelek, csehek ),s azokat a pénzeket is fejlesztésre fordítani.

6. Még a választások előtt meg kellett volna szerezni a média irányítását.

7. Nem számoltak az emberek fejében becsípődött szolgai gondolkodásmóddal, amelyet nem lehet varázsszóra megváltoztatni.

8. A lavórban lévő vízzel együtt kidobtuk a gyereket is. A nagy felszabadulással együtt, szinte teljesen megszüntettük a Szovjetunióval, illetve az utódállamokkal a kereskedést, ami pedig nekünk szinte az egész mezőgazdaságunk, és gyümölcstermesztésünk felvételi piaca volt.

Már sokszor leírtam, hogy a történelmet nem lehet felgyorsítani. Minden komoly társadalmi változásnak-pláne egy teljes társadalmi rendszer- megvan a maga átfutási ideje, ami csak évtizedekben mérhető. Nem lehetett egyik napról a másikra szocializmusból virágzó kapitalizmust csinálni. Ezek történelmi tények.

Adalékként egy személyes élmény. Közvetlenül a rendszerváltás után voltam kint a bátyámnál Németországban, ahol éppen akkor zajlott az újraegyesítés. Esténként egyedül sétálgattam az utcán be-betérve egy sörre. Ott többször beszélgetésbe elegyedtem a vendégekkel, s megdöbbentő dolgot tapasztaltam. Ezt később, amikor hazamentem, az ott élő bátyám is megerősítette. A nyugatnémetek nagyon nem örültek az újraegyesítésnek, a Nagy Németországnak, lenézték, ledegradálták a keletnémeteket ,haragudtak rájuk, mert ők vették el tőlük azt a hatalmas pénzt, amit ez az aktus követelt. A mai napig tart a megkülönböztetés ( mondhatnám rasszizmus, vagy szegregáció!!! ), de ez így elég bizarr. Egy egyszerű példát hadd meséljek el az agymosásról, butulásról, ami a keletnémet területen ugyanúgy végbement, mint az összes szocialista országban. Amikor átálltak a keleti részen is a nyugatnémet márkára, egy csomó magyar szerencsejátékos (többségében cigányok) elindult a keleti nagyvárosokba. Irtózatos mennyiségű pénzt nyertek el a az elbutult németektől, ráadásul azért is, mert képtelenek voltak értékelni a két márka közti óriási különbséget.

Azért azt látni kell, hogy az akkori egypártrendszerben a felnőttek igen nagy százaléka párttag volt, s az ügynökök, besúgók a társadalom összes rétegében ott voltak. És ami lényeges, A MAI NAPIG OTT VANNAK MINDEN PÁRTBAN !!!

Ezek csak a hirtelen eszembe jutott főbb pontok. De nézzük csak mi is történt.

A harc elindult a hatalomért. Az MDF korán kelt aranyat lelt, de már a nép kárára. Igen jó érzékkel elsőként léptek a média felé, a Tőke Péter vezette Reform című újsággal, ami szinte biblikus, kultikus olvasmánnyá növekedett. Aztán a visszaélésekről szóló kiadványok még jobban korbácsolták a kedélyeket, sugallva, hogy ezek majd megmutatják, majd a jól eltalált „ Ruszkik haza !!!”plakát megtette a hatását. Ők nyertek. Az hogy mennyire vakhitűek voltak az emberek - és ezért mondom, szükség lett volna egy igazi szónok vezetőre - mutatta a tévében közvetített Kónya-Pető nyilvános vita. Itt már ellenség volt mindenki, aki nem jutott hatalomra. Kónya hozzászólásain a közönség kidülledt, csillogó szemmel felállva vastapsolt, mint a Rákosi időkben, míg a Petőnél egyfolytában fütyült. Félelmetes volt, érdemes visszanézni!! Hamar kiderült, hogy az MDF nem alkalmas az ország vezetésére. Pontosan az hiányzott belőle, ami a forradalmaknál. A fiatalos lendület, hit a radikális változtatásban, átgázolni minden akadályon erőből, ésszel. Hát ennek ez a párt nem felelt meg, sőt vezetőjük, - akinek amúgy tisztelet a tudásáért - az ellenzék keményebb kritikájára - kissé cinikusan -„ Tetszettek volna forradalmat csinálni „ szlogennel válaszolt. Megalkuvás, megalkuvás hátán volt a hatalom megtartásáért. Ez a kormány a reform szó szinte kultikussá vált jelentése ellenére egy opportunista, - bocs, megalkuvó-kormány volt. Kétségkívül vesztésre volt ítélve, hiszen lehetetlen vállalkozásba fogott. Tudták is, hogy csak az elindítás lesz a feladatuk, és utána meg fognak bukni. Ezt szinte mindennap hangsúlyozták, ami csak egy elővédelem volt a várható sikertelenségre. Az ő regnálásuk volt a büntetés az elhamarkodott választások, és az elhalasztott változtatások tesze-toszaságáért, a népnek.

Az alapfeladat az volt, hogy kapitalizmust kell csinálni a szocializmusból.

Fából vaskarikát. Alapvetően tudták, hogy a kapitalizmushoz kapitalisták kellenek, de azok itt nálunk nem voltak, mert még 1945-ben elzavarták Weiss-Manfredot, Goldbergert, Richter Gedeont és a többieket. Hát akkor csináljunk új kapitalistákat. Ezt minden párt elfogadta, mert már látták előre ennek a jó oldalát. Aki a tűznél van, az jobban melegszik alapon, természetesen az új politikai elit tagjai kapták a hatalmas hiteleket, hogy megvásárolhassanak gyárakat, ipari üzemeket, szállodákat, és minden olyan intézményt, amelyben embereket foglalkoztatnak. Mindezt saját önrész nélkül, kedvező hitelfeltételek mellett. Az elképzelés jó volt, csak nem számoltak az emberek hatalomvágyával, és önzőségével.,A várható foglalkoztatottság helyett az újonnan élre került tulajdonos,- oh, mily gyarlóság!! - először a saját zsebét kezdte el tömni, rosszabb esetben már fél év után óriási haszonnal továbbadta tízszeres áron az üzemet. De hát kellettek a milliárdosok!!! Az Ellenzéki Kerekasztalnál, és a taxis sztrájknál tűnt fel például Palotás János, aki nem sokkal később megalakította a Vállalkozók Pártját. Jó időben, jó helyen volt. A váltás előtt a cipője mellett járt. Ismerik ezt a kifejezést, azt jelenti, hogy szinte semmije sem volt. Még a TV-ben is szerepelt, hogy ő az első férfi, aki GYES-re ment, mert a felesége jobban keres, mint ő. Pár évig regnált, mint pártelnök, milliárdos lett, sőt az Államot is beperelte ( és nyert!!)bizonyos részvény ár csökkentésért. Valahogyan övé lett az első golfkomplexum Bükön, majd azt is óriási haszonnal eladva visszavonult a politikai, nagyvállalkozói élettől. Munkahelyteremtés nuku. De nem volt egyedül ezzel a mentalitással, sorolhatnám a neveket. Az igazi győztesek a Bankvilágban voltak. Itt is érvényes a Jó időben, Jó helyen elv. Amikor kiengedtük a keletnémeteket, a Bajor Bank (vagy Baden -Würtenbergi?) hatalmas összegű kedvezményes hitelt adott az országnak 3%-os kamatra hálából. Mi is történt? Akik a tűznél voltak, megalapítottak egy csomó kis bankot ( Mezőbank, Ybl Bank stb..), ahová kihelyezték a pénz egy-egy részét 15 %-os kamattal való felhasználásra, illetve elszámolásra a Központi Bank felé. Azok meg kitalálták, hogy rövid lejáratú hiteleket nyújtanak a lakosságnak 36 %-os kamatra, három hónapra. Ez évi 144 %-os kamatprofitot eredményezett. Én személyesen is nyögtem a 36% minden terhét.

Ügyes, mondaná Kohn bácsi !!

Pár év után ezek a Bankok egyszerűen csődbe mentek, a visszafizetetlen hitelek okozta veszteséget benyelte az ország, mint ahogy a későbbiekben is ( pártoktól függetlenül ) az un. Bank konszolidációk is ezt a célt szolgálták az ország kárára. Az Államadósság valami iszonyatos mértékben nőtt. Egy ideig lehetett visszafelé mutogatni, de amikor a váltás előttinek ötvenszeresére nőtt, már okafogyottá vált az előző rendszerre tolni a felelősséget. Sajnos a hatalmi harcban az általam sikeres megoldásnak tűnő Fidesz-SZDSZ tengely eltörött. Ma már azt mondják, hogy azért, mert az SZDSZ összeállt az MSZP-vel, de az igazság az, hogy ez már ezelőtt megtörtént. Apropó! Mindig is az SZDSZ-nek tulajdonították, az un,taxis sztrájkot. Ha még emlékeznek ennek kirobbantója a drasztikus benzin áremelés volt.( Ha jól emlékszem 60 forint fölé került az ár !). Hogy számolnak el magukkal azok a mai forgalombénító sztrájkolók, az akkori ellenségeskedéssel, a sorozatos tüntetésekkel ?? Szegény Antall József is csak azt csinálhatta, hogy körbeveszi magát régi cimborákkal, akikben még úgy-ahogy megbízott, legalább annyira, hogy nem szúrják hátba. De baráti alapon nem lehetett egy társadalmi rendszert megváltoztatni. Oda komoly szakemberek kellettek, és pénz.. A miniszterelnök korai halála után szintén egy barát, iskolatárs került az első székbe. Korábban a Dél-Pesti Vendéglátóipari Vállalt igazgatója volt. Függetlenül attól, hogy egy művelt, értelmes ember a mai napig, de belőle is pontosan a fiatal lendület hiányzott. Folytatta az un.” Antalli örökséget”, amire az MDF későbbi vezetői is előszeretettel hivatkoztak.

Boross Péterrel közvetlenül az un, rendszerváltás előtt találkoztam személyesen. Szerettem volna bérbe venni a kispesti Hattyú strand büféjét, amit két év bérlettel hirdettek meg. Elmondtam neki, hogy én szeretném a büfét étteremmé átalakítani a strand fele, mint ahogy gyerekkoromban volt. Hajlandó vagyok beruházni rá pénzt, de ennek fejében kérek tíz év bérleti jogot, hogy a betett pénzem megtérülhessen. Vissza nem adható hangon elutasított, hogy, hogy képzelek ilyet. Sic. Az elején pontokba szedett hibákat lehetne még részletezni, de aki itt élt, és átélte az eseményeket, az pontosan tudja mire értem azt, hogy történelmi hiba. Konklúzióként azt vonom le, hogy a rendszerváltozás utáni első kormány legnagyobb problémája az volt, hogy:

-Úristen, nyertünk ! Most mit fogunk csinálni, ha semmiben sincs gyakorlatunk ??!!!

II. És jöttek a szocialisták 1994-1998

Az MSZP életben maradásának, illetve életre kelésének volt azért több objektív oka is. Először is a komolyabb beosztásokban még régi pártfunkcionáriusok voltak, akiktől - talán egy hivatalos körtelefonon segítségével - továbbra is elvártak bizonyos lojalitást a párt iránt, amit ezek a vezetők szinte természetesnek tartottak. Nem lehetett egyszerre mindenkit lecserélni, hiszen, mint mondtam nem úgy volt, hogy előjött a megbújt, üldözött ellenzék, s átvette a hatalmat. A másik ok, - már az előző pont utolsó sorában említettem - , hogy hatalmon maradtak, szerintem egy bizonyos szükség, kényszer volt. Egyszerűen ők ismerték az államigazgatás csínját-bínját, a technikai részleteket, a nemzetközi egyezményeket, egyáltalán hogyan kell-, és milyen kötelező intézkedésekkel irányítani egy országot. Ezt egy új vezetésnek meg kellett tanulni. Sajnos erre, illetve, hogy tegyenek mindenki mellé egy új embert, aki a mi kutyánk kölyke, későn jöttek rá, illetve nem volt módja az ellenzéknek, a hatalomváltóknak, mivel nem tudták, hogy ki is a mi kutyánk kölyke!!! A legfontosabb objektív ok azonban az volt, hogy véget ért az eufória, amikor az emberek inkább azt érezték, hogy rosszabbul élnek. Minden drágult, a munkáltatók igazi kapitalista módra kezdték kizsigerelni az embereket, és úgy zuzammen szar volt az egész. Egyre többet beszéltek a régi rendszer pozitívumairól, a legvidámabb barakkról, és egy kicsit nosztalgiázva, visszasírva a régi időket, megnyerették a választásokat az MSZP-vel. Ők még az elején a szokásos lózungokkal operáltak, de be kellett látniuk, hogy csodát ők sem tudnak tenni, a pénztárban egyre kevesebb pénz van, az államadósság drasztikusan nő, valamit kell csinálni, de ez nem lesz jó a népnek. S eljöve a Bokros csomag.

Mostanában (2009) sokan példálódznak azzal, hogy lassan mindenki lehagy minket a környező szocialista országok közül. Van is benne igazság, meg nincs is. Szerintem. Mi jobban éltünk ezeknél mindig, tehát nehezebben viseljük el a megszorításokat. Ezért kellett volna szerintem a váltás örömében, felbuzdulásában kinevezni egy VEZETŐT, akit követni lehetett volna ( jaj,ez személyi kultusz lett volna !!! Igen az !!!). Abban a helyzetben a nép minden szigorítást elviselt volna, ha állandóan ébren tartották volna benne a változás sosem látott méreteit. A szomszédoknál, ha szigorítottak is, az nem volt egy elviselhetetlen megszorítás. Magyarul ott jobban tudtak takarékoskodni a kiadásokkal, s kiépíteni egy nyereségesebb gazdaságot, mert az emberek már régen megszokták, hogy rosszul élnek. Szerintem ez ilyen egyszerű volt. Azért hangsúlyozom ez szubjektív vélemény, lehet vele vitatkozni. Hiszen tévedhetetlen ember nincs. Azért ez a Bokros gyerek tudhatott valamit, ha a befutott karrierjét nézem, s abban is azt, hogy a horvát kormány kérte fel pénzügyi tanácsadójának. És nem volt jó a népnek. Ami azonban igaz, valamennyire helyre tette a gazdasági, és GDP mutatókat. A nép azonban nem felejtett. Az első normális reakció az volt, hogy jöjjön az új társulat, talán az jobban csinálja. És jött is, az újabb választásokat már a Fidesz nyerte.

III. A Fidesz hatalomra lépése 1998-2002

Ennél a fejezetnél mondanám el a véleményemet a választások előtti pártprogramok befolyásáról a választások eredményére. Szerintem itt nálunk nincs semmi beolyásuk. Ezeket a programokat szinte kizárólag belterjesen olvassák. A párt saját tagjai, és az ellenzéki pártok média figyelői, hogy tudják majd később előhozni az elmaradt ígéreteket. Hiszen elsődleges cél minden esetben a hatalom megszerzése. Azt senki sem gondolja komolyan, hogy az egyszerű munkás hazamegy a munkából és előveszi a pártok progjamját, majd azokat összehasonlítva hozza meg a döntését. Még magasabb szintű, többszáz éves demokráciákban is mindig a nép jóléte vagy nemjóléte dönti el a szavazást.

A fiatalok „ ide nekem az oroszlánt is „ hozzáállással vetették magukat a hatalomba. A hatalom részegsége azonban őket sem kerülte el. Először még élvezték a gazdasági helyzet adta konszolidált állapotot, s ezek fényében remek intézkedéseket is hoztak. Rájöttek, amíg nincsenek sikeres vállalkozások, addig nincsen rendes foglalkoztatás. Ha nincs munka, nincs kereset, az emberek ugyanúgy elégedetlenek lesznek, mint korábban a választás előtt. Az un. Széchenyi terv óriási húzás volt. Függetlenül attól, hogy iszonyú mennyiségi hitelt osztottak ki a gazdaság felélénkült. Nem tudom, hogy most hogy áll ezeknek a visszafizetése, és hány sikeres vállalkozás maradt fent, de ez az intézkedés komoly tőkét hozott a fiatal demokratáknak. Sajnos azonban ezt a bizalmi tőkét eltékozolták. Hagyták, hogy egyszemélyes „uralkodás”legyen, és annak megerősítésre bevetették az iskolákban jól megtanult „Divida et impera”- Oszd meg és uralkodj elvet. Piedesztálra emelték Orbán Viktort, pedig ezt nem most, hanem a kezdetekkor kellett volna. És a császár mindent akart. Megsemmisítette a koalicióban lévő kisebb pártokat, ha nem a szó szoros értelmében, de majdnem. Úgy ítélte meg, hogy erőt kell mutatni, csak így lehet stabilizálni, bebetonozni a Fidesz-t a hatalomba hosszú évekre. A baj ekkor az volt, hogy rosszul mérte fel az emberek gondolkodásmódját. Félre rúgta a törvényt, ”aki nincs velünk, ellenünk van„ Bibliai mondással, és bizonyos intézkedésekkel félelmet keltett az emberekben. Aki rosszat mondott a pártról, vagy valamely személyről, ahhoz egy héten belül kiment az APEH, mert pont akkorra esett az ember ellenőrzési ideje. Hogy-hogy nem, ez úgy jött le, mintha az 50 - es években az ÁVÓ ment volna ki. Legalább is az idősebb korosztály szemében. Hiába volt előírás, törvény a miniszteri beosztáshoz szükséges egyetemi végzettségről, ezt is felrúgta, és a sportminiszter csak évek múlva végezte el a szükséges iskolát. Nem látok a kulisszák mögé, de szerintem a fiatalok alkut kötöttek az ügynöklista titkosítására, mert ők sem forszírozták annak nyilvánosságra hozatalát. Az emberek többségének nem tetszett ez a kíméletlen nyomulás, a hatalommal való visszaélés, s mivel ebben a ciklusban sem jött el a Kánaán ( de nem is jöhetett, mert csodát senki sem tudott tenni) a nép úgy döntött, hogy legyen megint változás a vezetésben.

IV. S visszajöttek a szocik 2002-2006

Az emberek nem tanultak az előzményekből, nem vették észre, hogy cseberből-vederbe estek. Nem jutott eszükbe, hogy egyszer már hagyni kellene több ciklust végigvinni egy garnitúrának, hogy ne úgy teljenek a ciklusok, hogy az első két évben megsemmisítjük az előző hatalom intézkedéseit, majd csak a második két évben kezdenek neki kormányozni, de akkor meg már itt van nyakukon a választás, s ezért elkezdik védeni a pozíciójukat. Minden győztes beleesett ebbe a hibába. Én ettől a ciklustól datálom a kettészakadást a politikai szintéren, mivel a Fidesz nagyon elszámolta magát a választások előtt. Itt említeném meg a bevezetőben írtak mai változatát, amiért szerintem a fiatalok elvesztették a választást. A régi rendszer információs jelentéseire analóg, a párthű közvélemény-kutató cég persze hogy jelentős Fidesz fölényt jósolt, nem mondták ki, hogy nem is olyan biztos ez. Ezért ők egy kicsit hátradőltek, illetve pont annyira, hogy hanyatt estek a székkel. Óriási taktikai,- akár nevezhetném történelminek is - hiba volt. Négy év múlva sem tanultak belőle, és beleléptek ugyanabba a folyóba még egyszer. De erről később. Ezt a vereséget nem tudták, nem akarták elfogadni. Csalást kiáltottak, újraválasztást, s még a hivatalos vizsgálatok után is demonstrációkat szerveztek. Ez megosztotta az embereket, barátságok szakadtak meg, és bizonyos félelem költözött a családokba. Ennek a választásnak óriási tétje volt, talán ezért is generált ilyen hihetetlen érzelmeket. A tét az volt, hogy ki viszi be az Európai Unióba az országot. Minden „ versenyfutó „ politikai erő úgy gondolta, hogy aki nyer, az hosszú ideig hatalmon marad. Ezért érezték sokan a választási vereséget katasztrófálisnak. A baj azért növekedett tovább, mert most meg a szocialisták dőltek hátra elégedetten. Ez megint nagy hiba volt, de érdekes módon nem jött rá rögtön a büntetés a nép részéről a következő választásokon.

Itt beszélek az ellenzéki szerepkörről egy kicsit. Az ellenzéki pártok több ciklusban félreértelmezték ezt a szerepet. Legalább is én,- s nem vagyok egyedül - így láttam. Nem lehet minden kormánypárti indítványt, törvényt zsigerből elutasítani, mert akkor az ország mindig egyhelyben fog topogni. Ezért minden nagy párt az oldalvizére vesz egy-két másik pártot, hogy legalább egy-két kétharmados törvényt elfogadtathasson. Nem lehet olyat megcsinálni rendszeresen, hogy „választott”- ezt azért tettem zárójelbe, mert a listásokat nem a nép választja!!- képviselők kivonulnak a Parlamentből, ordenáré, fenyegető hozzászólásokat tesznek, holott azért ők a nép képviselői, akiktől elvárják, hogy szóljanak az ő érdekükben, s figyelemmel kísérjék az ország ügyeit.

Mivel ők sem tudtak újabb munkahelyeket teremteni, felütötte a fejét az országban még sosem látott aggodalom, amely napjainkig a legnagyobb gondot okozza az embereknek. ( Kérem erre minden vezetőnek odafigyelni !!).

Ez a megélhetési bizonytalanság !!

A kapitalizmus a gyerekbetegségeivel együtt jött el Magyarországra. Úgy mondjuk, hogy vadkapitalizmus lett. Ez azzal járt, hogy az újgazdagok igen gyorsan megtanulták a kizsákmányolást, az adócsalást, minimálbéren való bejelentést, a dolgozók kizsigerelését, majd észrevéve a félelmet, az elbocsátást. Azt azonban, amit korábban már jeleztem, hogy új munkahelyeket teremtsenek, már nem tanulták meg. S, sajnos, a frissen alakult szakszervezetek sem tudtak elérni semmit, sőt,- mint korábban más országban is így alakult -megalkuvók lettek, behódoltak a hatalomnak. Az emberek tele voltak hitelfizetési kötelezettséggel, de bármelyik nap elveszthették az állásukat. Veszélyben volt az otthonuk, annak fenntartása, s egy iszonyú nadrágszíjhúzásra kényszerült az ország többsége. Ez az állapot a mai napig tart, sőt…,de erről a végén. Az új vezetés energiája az Unióba való belépés után szinte elhasználódott az EU-s törvények kompetenssé tételében, az új törvények kidolgozásában, s nem utolsó sorban nemzeti értékeink, exportcikkeink megvédésében. Ezt előre kellett volna látni,- ugyan egy-két dolgot, már belépés előtt elkezdtünk -, de a pártok el voltak foglalva a választási harccal. Maguk a politikusok is elhitték, hogy, most hogy megnyertük a választást, eljön a jólét.

Nem jött, sőt !!

Kiderült, hogy a várva-várt uniós pénzekhez hozzá kell tenni bizonyos saját részt is, de nem volt miből. Illetve valamennyi volt, de csak annyi, hogy a pénzek temérdek része bennmaradt az Unióban. Ezért én minden parlamenti pártot hibáztatok. Ez, illetve a felelősség nélküli előzmények, egy meghatározó, történelmi léptékű hibát generált. Azt gondolom, ennek negatívumát igazándiból már csak az unokáink fogják „élvezni”. Az Európai Parlamentbe kerülés választása tovább növelte az ellentéteket a kormány, és az ellenzék között, amelyet aztán jó magyar szokás szerint az Európai Parlamentben is folytattunk. Megállt az ész!! Az utcákon egyre több a demonstráció, az összecsapás a rend szerveivel, és a félelem beköltözik az emberek gyomrába. Szinte semmi érdemi jóléti intézkedés nem történik az országban, de meglepetésre a nép többsége az új választásoknál ismét az MSZP-nek szavaz bizalmat. A Fidesz vezetőit újra félrevezette a közvélemény-kutató, mint korábban. Most például még nagyobb fölényt, biztos választási győzelmet jósoltak. Talán az emberek úgy gondolkodtak, hogy legyen végre egyszer két turnuson keresztül ugyanaz a vezető -,lásd korábbi jelzésemet -, de szerintem erősen közrejátszott, hogy most már nem lövészárkok voltak a kormány, és az ellenzék között, hanem egy széles folyó kompok nélkül.

V. A folytatólagos turnus MSZP 2006-napjainkig

Sajnos szinte semmi sem változott az országban. A miniszterelnök csinált egy öszödi mea culpa-t, amelyben bevallotta, hogy idáig hazudtak. Én a propaganda felelősét úgy zavarnám el, hogy soha nem találna vissza. Táncoló videókat javasolt neki, hogy kiröhögjék, majd blogot kezdett írni az interneten. Hát ez valami hihetetlen. El tudja valaki képzelni, hogy az amerikai elnök, vagy egy Angela Merkel, esetleg más magas pozíciójú nyugati politikus ilyet csinál???!!! Ez valami őrület, ami most megy az országban. Az ember minden nyilvános szereplésén színházat játszik, az azt jellemző manírokkal. Ki javasolja neki ezt a fajta magatartást, amivel csak elveszti a támogatóit. A másik vezető meg dakota vicceket gyárt, és továbbra is úgy viselkedik, mint egy néptribun. Úgy látom, az embereknek elegük van már ezekből a politikusokból. Eljátszották a beléjük helyezett bizalmat. Egy felmérés szerint az egész politikai elitet szívesen lecserélné a nép, de nincs kire.

Összegezve az elmúlt húsz évet, azért mondhatjuk azt, hogy sok mindenben előreléptünk. Az üzletek tele vannak árukkal, a családokban egyre több és jobb autó van, oda utazhatunk, ahová akarunk (illetve ahová van pénzünk ), a Plázák tele vannak vásárlókkal, ünnepi kivilágítások vannak már az utcai fákon is, sok lakás épült, így a fiatalok könnyebben jutottak otthonhoz, stb.

De !!!

Ennyi hajléktalan és koldus még nem volt Magyarországon, ennyi ember még nem volt elhitelesedve, s a régi bérlakások csalóka megvásárolhatósága, és társasházzá nyilvánítása után könnyen elveszthetik az otthonukat, ha nem fizetik a költségeket. Mint ahogy ha a hatalmas hitelállományt sem tudják törleszteni az emberek, mivel elvesztik a munkahelyüket, szintén odavész a lakásuk is. Lehet hogy hiányos az értékelésem, de ezek voltak az általam lényegesnek tartott események és konklúziók. Hangsúlyozom ez csak egy vélemény, de azért bízom benne, hogy egyesek számára több lesz.

Hogyan tovább???!!!

Eredetileg egy cikket akartam írni Cassandrai baljóslatok címmel, ami az elkövetkezendő eseményeket taglalta volna. Ezek persze nem jóslatok lettek volna, hanem egy valószínűsített eseménysor, amelyet a figyelmesen szemlélődő olvasók is láthatnak előre.

Nos lássuk először ezt, majd utána azt, hogyan ne legyen ez !!!!

1. Hihetetlen méretű munkanélküliség lesz, ami előre nem látható következményekkel járhat. Az emberekben olyan nagyfokú feszültség van, hogy elég egy szikra a robbanáshoz. Alátámasztásul, bizonyára minden autós tapasztalta, hogy ha valamiért rászól, vagy rádudál a másikra, akkor az már fenyegetőzik. De ugyanez van a Hivatalokban, a Közértekben, a meccseken és szinte mindenhol. Ha megengednénk az embereknek, hogy büntetés nélkül megölhessenek valakit, itt öldöklés lenne. A hangulat már olyan ellenséges, hogy már nem csak azt kívánják az emberek, ha őket kellemetlenség éri, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, hanem már dögöljön meg a szomszéd is.

2. Nyilvánosságra hozzák az ügynöklistát, ami egy pogromot fog elindítani.

3. Az emberek elszegényednek, és rögtön másban keresik majd a hibát, a kiváltó okot. A kézenfekvés miatt újra indul a cigányok, zsidók üldözése, majd jönnek az ide települt külföldiek, akik miatt elvesztették a munkájukat, vagyonukat.

4. Megtörténik az első gyilkosság egy demonstráción, s mivel a Rendőrségünk teljesen le lett degradálva, rendet már nem tudnak tartani, mert féltik ők is az életüket.

5. Kitör az anarchia, elindul a szabad rablás a megélhetésért, statáriumot hirdetnek, de a nép inkább a felelős politikusokat söpri el.

6. Sokan megpróbálnak külföldre menekülni, de már arra is késő lesz, mert ott is háborúk dúlnak a bevándorlók visszatoloncolása miatt.

7. A legnagyobb hangú „ forradalmár bűnözők” veszik át a hatalmat, és az ország visszaesik száz évet.

De nem kell ennek így lennie !! Ezt senki sem akarhatja !! Ébresztő !!!

Mit is kellene tenni ??

· Alakítsanak okos, pártoktól független emberek egy komoly új pártot, mert az elmúlt húsz év garnitúrája képtelen volt egy növekvő gazdasági pályára állítani az országot. Csak azt halljuk, hogy még mindig fájni fognak az intézkedések.

· Ha ez nem sikerül, akkor egyezzenek meg a pártok egy nagykoalícióban, vagy csak jelöljék ki közösen a meghatározó irányvonalat, és mindent ennek alárendelve vetésforgóban váltsák egymást, kötelezve magukat folyamatos vérfrissítésre.

· Hozzák nyilvánosságra az ügynöklistát, és csináljanak egy tabula rasa-t ezzel kapcsolatban, úgy hogy ezek az emberek soha ne kerülhessenek vezető pozicióba. Lehet, hogy ártatlanok is áldozatul esnek, de megtisztul a politika, és nem lesz egyik pártnak a szekrényében sem csontváz, amivel zsarolni tudja a másikat.

· Csökkentsék a Parlament létszámát 150 főre, de ugyanígy az Önkormányzatokat is központosítsák régiókba. Szűnjenek meg a hatalmas önkormányzati apparátusok. Tudja valaki egyáltalán, hogy a képviselő testületek mellett még egy öt-hat fős polgármesteri kabinet is létezik egy sor önkormányzatnál, nagy fizetéssel ???!!!

· Szüntessék meg a képviselők privilégiumát, arra vonatkozóan, hogy nem kell elszámolni a költségeivel, és adózni is csak külön bevallás szerint kell nekik, amit nem ellenőriz senki. Miért nem veszi észre a hatalom, hogy az embereket irritálja az ilyen kiváltság, s arra készteti, hogy úgy gondolkozzon, ha nekik lehet, akkor nekem is. És igazuk van, de ez jóra nem vezet.

· A mostani gazdasági világválság, valamint az energia mizéria miatt, preferálja az állam az alternatív energiákra épülő beruházásokat.( hévíz, szélenergia, napenergia, bioenergia, földenergia,stb.)

· Aknázzuk ki természeti kincseinket, hévizeinket még jobban.

· Támogassa kiemelten az állam a tudósokat, feltalálókat, ne vigyék külföldre az értékes találmányaikat.

· Hirdessenek meg a médiában takarékossági programokat, ajánlatokat, díjazva azt, aki kimutathatóan havonta a legtöbbet takarítja meg az energiákból.

· Mérsékelje magát minden sztrájkra készülő, egyrészt, mert a jelenlegi helyzetben akárki sztrájkolhatna. Csak képzeljük el mi lenne, ha a szemetesek, az orvosok sztrájkolnának ?

· Vizsgáljuk meg, hogy miben vagyunk mi jók itt Európában, s arra álljunk rá. Pl.élesszük újra a mezőgazdaságunkat, mert ilyen termőföldje a világon senkinek sincs

· Elemezzük, számoljuk ki, miből mennyire van szüksége az országnak ( de ez szakmákra is vonatkozzon ), s ennek megfelelően törekedjünk arra, hogy mindenben közelítsünk az önellátásra, mert a mástól való függés a legveszedelmesebb dolog.

· Adják vissza a vagyonuk egy részét azok, akik nem csináltak, vagy jelenleg nem csinálnak munkahelyeket, a rendszerváltáskor arra adott pénzből.

· Ki kell békülni a két legnagyobb pártnak!!!! Fejezzék be az egymás lejáratását , degradálását, üljenek le tárgyalni a jövő érdekében a döntéshozók. De sürgősen !!!

A rosszindulatú megjegyzések megelőzésére megismétlem, hogy semmilyen pártnak nem vagyok sem tagja, sem szimpatizánsa, csak egy egyszerű aggódó nyugdíjas vagyok, aki szeretné, ha a gyerekei, unokái már egy jobb világban élnének.

2009 . január 21.