Újsághír: Szoros küzdelemben a Fidesz-KDNP pártszövetség nyerte a 2014-es parlamenti választásokat 36 %-al, MSZP 32 %, Jobbik 18 %, Együtt 2014 14 % lett. Más párt nem került be a Parlamentbe.
De miért is nyert a Fidesz??!!
Indoklásul vizsgáljuk meg a két választás közötti eseményeket úgy a Fidesz, mint az Ellenzék szemszögéből, s így sokkal tisztábban látjuk majd a győzelem miértjét!
Előzmények 1.
A Fidesz taktikája, menet közbeni reagálása az eseményekre, a 2010.-es választási győzelemtől a 2014.-es győzelemig.
Az első két év alatt lezajlott a totális hatalomátvétel, gyorsan, fájdalmasan, kíméletlenül és agresszíven. Szinte osztályvezető szintig kicserélte a vezetőket saját mamelukokra, az Alkotmánybíróságot átrendezte egy döntéskorlátozott kirakattársasággá, majd lépésről lépésre átalakította az egész törvényhozást, s egyáltalán a 2/3-os többségre hivatkozva újabb és újabb törvényt, rendeletet alkotott rohamléptekben. A legfőbb állami tisztségviselőket hosszú időre bebetonozta az állásába, a médiákra rátette a kezét, s mellette létrehozott egy olyan ellenőrző és büntető szervezetet, amely megbénította, de legalább is jelentősen hátráltatta az ellenzék megjelenését a médiában.. Jó néha egy kis kavics került a gépezetbe, mint Schmitt Pál köztársasági elnök plagizálása, de Orbán hamar kicserélte egy gördülékenyebb anyagra. Mindezzel egy időben megteremtette a gazdasági utánpótlást is. Állami megrendeléseket szinte kizárólag csak a párttal szimpatizáló cégek kaptak, a közbeszerzési eljárás, és törvény teljes mellőzésével, vagy meghívásos, vagy állami érdekből közvetlenül, egyedileg kiválasztott kivitelezőkkel szerződtek. Minden a hatalom megszilárdításáért történt, hiszen ne legyen kétsége senkinek, a volt szocialista országokban, de szinte az egész világon még hosszú évtizedekig, akár évszázadokig, a politika a hatalomról szól. A történelem során, talán 100-200-300 évente születik olyan nagyformátumú politikus, akit egy nép követ feltétel nélkül, mert ez az ember az ország felemelkedéséért, jólétéért küzd.
A Fidesz 2/3–os többségével nem is lett volna baj, - ami mellesleg nem semmi győzelem volt ! - , még úgy sem, ha a bármiféle fejlődés csak bizonyos fokú diktatúrával volt lehetséges. Nem véletlen, hogy az egész kurzus alatt minden, az ellenzék által kifogásolt intézkedés jogosságának magyarázata, az elnyert többség, és a mögötte lévő választók felhatalmazása volt. Egy rendszerváltásnál szinte elkerülhetetlen a diktatúra, már csak azért is, mert másképp a sok ellenkező ( nem biztos, hogy rossz ) vélemény miatt megfeneklik minden kezdeményezés. Így meg benne van akár egy nagyobb hibázás lehetősége is. Ezt az un. diktatúrát, illetve annak, akkor várható velejáróit, az ellenzék talán fel sem fogta elsőre.
Azonban a fejlődéshez becsületes, nem korrumpálható, megbízható, hatalmas szakmai tudással rendelkező, az ország felemelkedésére elkötelezett, feddhetetlen politikusokra volna szükség. Ez a rendszerváltás óta eltelt 24 év alatt még nem jött össze!! Próbálkozások azért vannak !
Ezért a már korábban kialakult orbáni személyi kultusz, a „mindent én döntök el egy személyben" elv, nem indult rossz felé. Alaptételként jegyezzük meg, hogy a történelmet nem lehet felgyorsítani!!!! Nem lehet egy negyven éves szocialista rendszerből egy csettintésre, virágzó kapitalista rendszerre váltani. Először mindig a fejekben, a gondolkodásmódban kell a változásnak létrejönni, majd az hozza magával a teljes rendszer változását.
Orbán nagyon jól látta meg, hogy itt egy teljesen új társadalmi rendszer alakult ki, amilyen a világtörténelemben még nem volt, vagy, ezt a kialakult rendszert kell kiegyengetni az ehhez szükséges új törvényekkel, működési szabályokkal együtt.
Azonban rögtön látta, hogy ez egy óriási feladat, ezt nem lehet négy év alatt véghezvinni, évtizedek, talán egy évszázad is kell a végleges forma kialakulásáig. Jelenleg a rabszolgatartó társadalomtól, a feudalista hűbérrendszeren keresztül, a kezdeti, és a jelenkori kapitalizmusig minden megtalálható, nem beszélve a fejekbe bevésődött 40 éves szocialista rendszer dogmáiról. A kizsákmányolás, a megvett szakszervezetek, a saját gazdagodás elsődlegessége ugyanúgy megtalálhatóak, mint egy teljesen újfajta ipari forradalom. Nem is a gépek okozta munkaerő szükséglet csökkenése, inkább a technika fejlődése, ami forradalmi lett, és a munkaerő nagy része nem tudott ehhez a felgyorsult világhoz alkalmazkodni. A számítógépek, a telefonok, a kommunikációs lehetőségek magas fejlettségi szintje, az autópark felduzzadása, az idegen nyelvek ismeretének szükségessége, a közlekedés felgyorsulása, sokak számára riasztó, teljesíthetetlen elvárásokat jelentett, főleg az idősebb, vagy középkorú dolgozóknál.
De sorolhatnám a Társadalom Biztosítás, a Nyugdíjrendszer, a Munkajog, az Adórendszer, a Földtörvény, a Bírósági rendszer, a Törvénykönyveknek a jelenleg meglévő társadalmi rendszerhez való átalakítását, ami mind-mind egyenként is nagy falat volt az Orbán kormánynak. Orbán tudta, hogy ezeknek a változtatásoknak először vesztesei lesznek inkább, mint nyertesei. Ahhoz, hogy véghezvihesse, az ellenzéket, aki várható volt, hogy támadja, le kell gyengíteni, magának pedig minél hosszabb idejű „ uralkodást „ kell biztosítania ehhez.
Orbán nem egy buta ember! Vezetésének stílusát – hiszen tudomásom szerint szívesen tanulmányozza korábbi nagy államférfiak életrajzát – a hatalom megszerzésének, és megtartásának évezredes alapelvei határozzák meg. „ Divide et impera”, Oszd meg és uralkodj, valamint a „ Panem et circenses”, Kenyeret és cirkuszt a népnek. Felmorzsolta a Kisgazda Pártot, a Demokrata Fórumot, közrejátszott az SZDSZ megosztásában, majd megszűnésében, bekebelezte, csicskásává, modern Sancho Panza-jává tette a KDNP-t.
Bizonyos intézkedéseivel a Gyurcsány féle Demokratikus Koalíció, MSZP-ből való kiválás utáni létrejöttéhez is asszisztált. (A sukorói perrel csak erősítette, hogy Gyurcsány persona non grata lett.)
Csinált két cigánypártot, még korábban, amelyikből az egyik az ő csatlósa lett, és vezetője megszólalni sem mer a Főnök beleegyezése nélkül. A másik pedig eltűnt a ködben, illetve a vezetője a börtönben. Majd a külhoni magyaroknál is véghezvitte a megosztást, úgy Romániában, mint Szlovákiában, többpárti rendszert csinált a magyarok között. Lehet, hogy most úgy gondolja az olvasó, hogy nem ő csinálta a pártokat ott, de azzal, hogy csak az egyiket favorizálja, pontosan a megosztottságot, és befolyásuk gyengítését érte el.
Itthon az elmúlt kurzus alatt megosztotta a Szakszervezeteket, egyet kinevezett a fő szervezetnek, régi harcostársát, aki még a szocialista kurzus alatti karácsonyi vasutassztrájkokat szervezte, meghagyta vezetőnek. Természetesen az irányítást a háttérből ő végzi. Nincsenek is azóta szervezett, nagy volumenű sztrájkok !!! Orbán pedig a többi szakszervezettel nem tárgyal. Ilyen egyszerű ez.
De ugyanígy megosztotta a diákságot, a pedagógusokat, és amit nem sokan bocsátanak meg neki, a magyar népet. Ez a kétpólusosság megmérgezte a barátságokat, s már a családokon belül is ellentétet szült. Tudta, hogy a változások, amiket eltervezett vérrel, verejtékkel, nadrágszíj meghúzással, s ennek kapcsán természetes népszerűség vesztéssel jár. Bevállalta a rokkant nyugdíjasok felülvizsgálatát, újra munkába állítását, a kedvezményes nyugdíjak eltörlését, melyek nagy társadalmi haragot, ellenérzést váltottak ki. Mivel nem érintett nagy tömegeket, meg az álrokkantak visszaminősítése társadalmi egyetértést is váltott ki, az emiatti kezdeti sztrájkok lecsillapodtak.. Folyamatosan a sikeres politikáját kommunikálta, még ha az ellenzék, és az EU is, annak inkább az ellenkezőjéről volt meggyőződve. Mivel a parlament létszámának csökkentését ( 2014-től ) mindenki megszavazta, kiépítette a többségében Fideszes önkormányzatok polgármesterei mellé a tanácsadó kabineteket, majd átformálva a teljes önkormányzati rendszert, járási rendszerekké, helyet csinált előre a parlamentből kikerülő emberei számára, nem beszélve az új közigazgatási határok területfelosztásáról, melyek szintén a Fideszt segítették a jövőben.
Mert egy nagyot álmodni, (élve az ő szlogenjével) és nekiment a Bankoknak, az EU-nak, az IMF-nek, a fenti szervezetek óriási felháborodása ellenére!!! És azok meghátráltak, lenyelték a bankadó bevezetését, majd az ígéreten túli, adófizetési határidő hosszabbítását is. Ezzel nagyon sok hívet szerzett magának, és érdekes módon a nyugati politikusok kezdték egyre komolyabban venni őt. Sőt a bankok megadóztatása több ország számára lett követendő magyar példa. Igaza volt, amikor korábban azt mondta, hogy „a jó emberek mindig a sor végén állnak". Ez azt jelentette, hogy be kell keményíteni! Ezzel további híveket szerzett magának, hiszen a negyven éve birka módjára tartott embereknek tetszett, hogy valaki (mert ők sosem) ki mer állni ilyen nagy emberek ellen is, és ő diktál nekik, nem pedig fordítva !!. Ennek az erőszakos fellépésnek komoly, még előre nem is látható diplomáciai veszteségei is voltak, amelyek még később okozhatnak még nemzetközi problémákat.. A hozama azonban, a választások szempontjából nagyobb lett, mint gondolta volna. Ez a fellépés tetszett a népnek, hiszen a gyengébbek mindig az erősebb mögé takarnak fel, pláne, ha idáig mindig csak vezették őket.
Meglepetésként érte, hogy a nép elégedetlensége kitermelt egy új mozgalmat, amely az ő leváltását célozta meg. Ez volt 2012-13-ban az Együtt 2014 nevű csoportosulás megjelenése. Azonnal lépni kellett, s amit talán maga sem gondolt volna, egy teljesen új támogatót kapott. (Persze lehet, hogy ő találta ki!). Egy hirtelen összerántott un. Békemenet kb.4-500 ezer emberrel jelent meg az utcán, a kormány mellett tüntetve, ugyanabban az időben, amikor színre lépett az Együtt 2014, hasonló nagyságrendű, 4-500 ezer szimpatizáns előtt. Azért ez figyelmeztetés kellett hogy legyen Orbánnak, és az ellenzéknek is. Az MSZP, - nehogy már másé legyen a vezető ellenzéki szerep - gyorsan egységre , és tárgyalásokra szólította fel szinte ugyanazokat a szervezeteket. Megalakult egy csomó kisebb klub, párt, csoport, akik mind az összefogást hirdették a kormány leváltásra. Azon kívül, hogy a szokásos lejárató plakátkampányt azonnal bevetette az Orbán stáb, minden fórumon az új szerveződés alkalmatlanságát, és korábbi „bűneit” kommunikálták személyre lebontva.
Orbán megvilágosodott, és nagyon fontos összefüggésekre jött rá. A Békefelvonulás megmutatta neki, hogy nem csak a holdudvarhoz tartozó, mintegy 100-150 ezer szinte feltétel nélküli támogatóra számíthat, hanem a megszorítások ellenére, s a jó kommunikáció hatására, még nagyon sokan támogatják céljai megvalósításában, bízva abban, hogy intézkedései előre viszik az országot. Ez a demonstrálás pozitív gondolatokat sugallt azok felé, akik már hőzöngeni akartak. Ha nem is konkrétan azt, hogy ez a helyes út, de azt mindenképpen, hogy elég szép számú támogatója van a Fidesznek, a közvélemény kutatók jelezte- és helytálló- jelentései ellenére. Harmadszor, állandó csekkolási – felbecsülési lehetőséget biztosított minden egyes Békemenet, egy bizonyos szintű megerősítésre arról, hogy mennyien állnak ki a kormány politikája mellett. De volt egy még nagyobb felfedezése, ami annyira szembetűnő volt, hogy ezt másnak is észre kellett volna venni. Ez pedig az volt, hogy az Ellenzék elvégzi az ő feladatát, hiszen pontosan azt csinálja, amit ő akart. Oszd meg és uralkodj!!! Rájött, hogy az ellenzék önmagát veri szét, mert ha eljön a képviselő választás ideje, meg a koncok szétosztása, akkor ezek a kis pártok, vagy nagyok, nem fognak tudni megegyezni egymással ( ilyen a magyarok hatalmi harca) s minden csodálatos terv, ábránd a semmibe vész, mert úgy legyengül az ellenfél, hogy többségében újra a Fidesz jelöltje fog nyerni. Marad egy kevés független jelölt, és egy ugyanolyan kisszámú MSZP –s aki győz, de a nyerő a Fidesz lesz. Mindenesetre a választás előtti évben nagy ütemben hozták meg a 2/3-os törvényeket, biztos, ami biztos alapon, hogy az ellenzék, ha nyerne is, ne tudjon változtatni azokon. Hiszen az meg teljesen valószínűtlen volt, hogy az ellenzék 2/3-os többséget szerez.
A prognózis bevált, minden úgy történt, ahogy várták. Ettől függetlenül Orbán még élt a mindenkori kormányok bevett sémáival. Egy évvel a választások előtt folyamatosan csökkentette a háztartások rezsijét, emelte a nyugdíjakat, s megpróbálta a jó tündér szerepét játszani. Ezt végül is, - az eredmények ismeretében – sikerrel tette.
Orbán az egész kurzus alatt folytatólagosan fenntartotta az állandó visszamutogatást az előző kormányzatra, mint minden baj okozójára, és korrupció ellenes próbapereket indított a az előző vezetés tagjai ellen. Úgy gondolta, hogy ha nem is nyeri meg azokat, az emberek mégis emlegetni fognak bizonyos „ kabátlopásos „ ügyet, vagyis lejáratja a régi vezetőket, s majd az előző kormányt okolják a jelen problémákért. Egyszerűen, minden fórumon folytonossá tette az MSZP megbélyegzését, pufajkázását, bolsizását, még ha nem is személyesen kommunikálta azt. Ez a lejárató jellegű standard kampányelem is sok szavazót hozott neki.
Előzmények 2.
Az Ellenzék viselkedése, elhibázott taktikája, az elmúlt négy év során.
Tulajdonképpen már a 2010-es választások előtt hátrányba kerültek. Hallgatólagosan mindenki tudta, hogy biztosan kormányváltás lesz, de a szavazatok lehetséges megoszlásáról nem igen beszélgettek. Ez volt az első nagy hiba. Sokként érte őket a 2/3-os többség, nem voltak felkészülve az ellenintézkedésekre. Sőt, hiába ismerték Orbán hatalomvágyát, úgy gondolták egy sor dologról, hogy azokhoz úgysem mer hozzányúlni.
De mert!
Úgy az Alkotmányhoz, mint az Alkotmánybírósághoz, és a többi hatalmi szervekhez. Az Ellenzék hirtelen ott találta magát az események sodrásában, amelyeket egyáltalán nem tudott befolyásolni. Tehetetlenül nézte, ahogy embereit, illetve azok pozícióit soha nem tapasztalt mélységig elveszti az állami szektorban. Mivel nem vették át előre ezt a lehetőséget, ezért nem is volt nekik előre kialakított taktikájuk az ellenintézkedésekre. A pártok önmagukkal vitatkoztak, majd osztódtak. A Fidesz sem csinálhatta volna jobban az „ Oszd meg, és uralkodj!” elv alapján!!! Ezzel a viszonylag csendes belenyugvással, tanácstalansággal eltelt több, mint két év. Közben kivált az MSZP-ből a Gyurcsány féle csoport, és később megalakította a Demokratikus Koalíció nevű pártot. De ez is a kelleténél tovább tartott, mert Orbán ügyes akadályokkal lassította a folyamatot, de főleg a parlamenti frakció alapítást. A Jobbik folyamatos belső problémákkal küszködött, (kilépések, fegyelmik, identitási problémák, stb.), s attól függően, hogy sokaknak tetszett az ő cigány - illetve zsidóellenes politikájuk, összességében, a társadalom elutasította, hogy ez legyen a vezető párt. Orbán őket is megfékezte a gyülekezési törvénnyel, a jelkép és egyenruha használat tiltásokkal, majd a Jobbik vezérfonalát – az elszámoltatást – elkezdte ő gombolyítani, és a rossznyelvek szerint együttműködésre célzó kijelentéseket is tett a háttérben. Mindez azt eredményezte, hogy a Jobbik,- függetlenül attól, hogy radikális pártként volt aposztrofálva - már vesztett az ellenzékiségéből, legalább is annak vezető szerepéből, s megszólalásainak fontosságából.
Mivel azonban az emberekben egyre nőtt az elégedetlenség, az életszínvonal a béka segge alá került, a munkahelyek nem hogy nőttek volna, ahogy a Fidesz prognosztizálta, hanem inkább megszűntek, evidens volt, hogy előbb utóbb a nép a szavát fogja hallatni. Megalakultak az „ ellenálló „ szervezetek, mint a Milla, és a Szolidaritás, majd magához vonva más hasonló gondolkodású szervezeteket ( Haza és Haladás,…), létrejött az Együtt 2014 egyesülés, amelyben minden csatlakozó célja, az Orbán kormány leváltása volt. Az általános elégedetlenség miatt, ezekkel az eseményekkel majdnem egy időben egy sor kisebb, hasonló célú klub, vagy párt alakult. Felhívást intéztek minden párthoz, hogy csatlakozzanak hozzájuk, mert csak egységesen lesz megdönthető az Orbán kormány.
Nem sok idő telt el, és az MSZP is létrehozott egy hasonló szervezetet, és ugyancsak felhívást intézett mindenkihez, ugyanezzel a céllal. Valószínű, hogy ezen Orbán nevetett a legjobban. Megint csak, az „ Oszd meg, és uralkodj elv” jött elő, úgy, hogy neki semmit nem kellett érte tenni. Ez egyértelműen a hatalomról, az ellenzéki vezető szerepről szólt, amire többen is pályáztak. Az Együtt 2014 vezére Bajnai Gordon lett, aki hamar kinyilvánította, hogy nem biztos, hogy a szocialistákkal képzeli el a jövőt, diplomatikusan, korainak tartotta még a közös megbeszéléseket az MSZP-vel. Az MSZP azzal érvelt, hogy neki kidolgozott tervei, munkaprogramja van a hatalomra kerülés után, övé a bölcsek köve, amivel kivezetik az országot a válságból??
Prognosztizálva lett az Ellenzék belső, hatalomvággyal teli harca, homlokegyenest ellentétesen az eredeti céllal, hogy csak összefogva lehet ezt a kormányt leváltani. A választási rendszer ( aminek gyökeres megváltoztatását nehezen, de sikerült az Ellenzéknek meghiúsítani) eleve előnyt biztosított az MSZP-nek, az új pártokkal szemben, hiszen neki volt kiépített csapata minden választókerületben, országszerte, s így ő tudott elsősorban jelölteket állítani. Az új pártoknak ( az Együtt 2014 is párttá alakult, mert csak így tudott részt venni a választásokon) nem volt ilyen bázisuk, ezért még a választások előtt, a leendő jelölt állítások megbeszélésekor olyan megoldhatatlan kiváltságok követelése hangzott el az egyeztető tárgyalásokon, amelyek aláásták az egész együttműködést. Ez azért is okozott feszültséget, hogy nem lehetett visszalépni már egy másik jelölt javára, mert egyfordulós lett a rendszer. Előre meg igen nehéz volt megmondani, ki az esélyesebb a jelöltek közül. A miniszterelnöki címre jelöléstől sem Bajnai, sem Mesterházy nem volt hajlandó visszalépni. Gyurcsány, aki szintén csatlakozott, kijelentette, hogy ő nem akar az lenni, de talán jobban tette volna, ha egy hosszabb időre visszavonul a politikától, függetlenül attól, hogy neki egyedül több érzéke van hozzá, mint a Mesterházynak, és a Bajnainak együttvéve. A választások előtti időben azonban, ( hála a Fidesz kommunikációjának ) olyan lett, mint egy leprás, aki megfertőz mindenkit, akivel barátságot köt. Rögtön azonosították az ő negatív megítélésével, a vele szövetségre lépő pártot. A Fidesz páholyból, nevetve figyelte ezt a hatalmi harcot, tudta, hogy ebből csak ő profitálhat.
Ezek az együttműködési megbeszélések, a győzelem esetén leendő hatalom elosztására való tervek elhomályosították a fő célt. A kormány megdöntését., illetve az arra vonatkozó konkrét intézkedések elkezdésére, a hatalmi harcok miatt már nem volt energia, pénz, idő.
Nem jöttek rá, illetve nem akartak hasonlóvá válni, hogy, egy ilyen agresszív, gátlástalan, kíméletlen, törtető Fideszt, csak a saját eszközeivel lehet legyőzni.
Nem csináltak folyamatos, láncszerű sztrájkokat, pedig lett volna kiket mozgósítani az elégedetlenség miatt.( semmibe vett szakszervezetek, pedagógusok, diákok, munka törvénykönyve elleni tiltakozók, svájci frank hitelesek, munkahely vesztettek, stb.) Jutott volna minden napra. Ímmel-ámmal bontottak kordonokat az aluljárókban a hajléktalanok érdekében, de ez nem volt demonstráció. Nem jöttek elő a Fideszben található, újabb III.-as ügynökökkel, pedig biztosan található lett volna, mint minden pártban. Talán éppen ezért nem erőltették. Nem erőltették a Fidesz korrupt politikusainak pellengérre állítását, beperelését. Nem csináltak megbotránkoztató plakátokat a sovány emberekkel, - mint a Fidesz akkoriban- , hogy „ Most jobban él, mint 4 éve??” szöveggel. Nem léptek fel a teljes méretű protekcionizmus ellen. Állami munkát csak Fideszes cég kap. Az LMP-nek volt kezdeményezése, ülősztrájkja a KÖZGÉP telepén, de senki nem csatlakozott hozzájuk. A rendőrök feloszlatták, elvitték a nagyját, majd komoly pénzbüntetést kaptak a tüntetők. Az, hogy a többi ellenzéki párt nem csatlakozott az LMP-hez az több volt, mint szégyenteljes. Hogyan is gondolhatták, hogy lesz majd összefogás a kormányváltásra ???!!!
Az LMP nem is csatlakozott senkihez ez ügyben, inkább kétfelé osztotta magát!!!! Nem tüntettek az adóemelések ellen. Csöndben maradtak az elszegényesedés ügyében. Pedig csak ezzel a módszerrel tudtak volna valamit elérni, de mindezeket ráadásul roppant agresszívan kellett volna véghezvinniük, hogy egy kis félelmet is ébresszenek az uralkodó kormányban. De nem csinálták. Maradtak jó fiúk a sor végén, mondaná Orbán. Leszögezhetjük, hogy a Fidesz győzelmének egyik nagyon fontos eleme az volt, hogy az emberek csalódtak az összes politikusban, hiszen majd mindegyik lejáratta már magát, ha mással nem , a hazudozással. Amíg idáig minden választáson a döntő kérdés az volt, hogy „Jobban élünk-e, mint négy éve?”, most először – látva a politikusok tehetetlenségét – az emberek arra szavaztak, hogy folytassa ez a kurzus a változásokat, legalább nem kell elölről kezdeni mindent. Nem beszélve a korábban említett, győztesek mellé való feltakarásról. Az ellenzék prominensei között nem találtak olyan embert, aki valamilyen formában ne okozott volna nekik rosszat korábban, vagy valami olyat tett emlékeikben, amiért nem bíztak meg benne. Még mindig jobb alternatíva volt a Fidesz, aki elkezdett valamit, amiből talán valami jó is kisülhet. Ezt gondolták sokan. Az összefogásra való képtelenség eldöntötte, hogy az Ellenzék már nem tud nyerni, ami be is következett.
Azért meg kell jegyezni, hogy a másik hatalmi elvet sem volna szabad elfelejteni, mármint, hogy az embereknek mindig legyen ennivalójuk, és valami szórakozásuk, hogy féken lehessen tartani őket. Panem et circenses! – Kenyeret és cirkuszt!! Hát ez még hiányzik. Ugyan cirkusz mindig van a politikában, de a nép ezen már nem tud szórakozni!!
Amíg nem nevelnek ki, vagy nem nő ki a nép köréből egy feddhetetlen, karizmatikus, az ország felemelkedésért harcoló független jelölt (ritkán születik ilyen!), addig – ugyan ő más aspektusban gondolta- bekövetkezik Mikola úr jóslata, miszerint a Fidesz bebetonozza magát húsz évre. Persze ehhez változtatni kell egy-két dolgon, mert tanulságul kell, hogy szolgáljon a Fidesz számára, hogy csak szoros küzdelemben nyert. De figyelem, az emberek, még ha azt is tartják róluk, hogy birka nyugalmúak, sokáig már nem fogják tűrni a nincstelenséget, a munkanélküliséget, s akkor, amikor kimennek az utcára, már nem csak „fülkeforradalom, és ál- szabadságharc" lesz.
Ennek azonban nem szabad bekövetkeznie, mert akkor az ország egy századot vissza fog esni, s még az unokáknak sem lesz esélyük európai módon élni!!! Végezetül egy- két jó tanács Orbán Viktornak, a győzelem mámorából való kijózanodás céljából, amelyeknek alapja az, amiről az emberek beszélnek, de már hozzá nem jut el, mert közeli emberei nem merik neki megmondani a hibáit::
Viktor!
· -Nem dönthetsz te minden piti dologban, mert így csak szétforgácsolod az erődet. Keress újabb tanult embereket, s próbálj meg megbízni bennük, és átadni a munkák egy részét nekik.
· Hagyd már a fenébe az egész futballt!!!! Maradj csak egyszerű szurkoló! Ne kergess álmokat a magyar foci felvirágoztatásáról, mert az még nagyon messze van!! Inkább add oda az egészségügynek azt a pénzt, modern gépekre, amiből új, milliárdos stadionokat akarsz építeni!! Hiszen látnod kell, hogy üresek a stadionok most is!!!
· Állj le a hatalmad kiterjesztéséről, mert visszájára fordulhat a szimpátia!!
· Keress együttműködést az ellenzékkel, főleg a nép konkrét érdekeit védő kérdésekben, és az országban lévő igen nagy fokú megosztottsága miatt is!
· Találj ki valamit gyorsan az emberek létbizonytalansága ellen, a jobb élet- és munkakörülmények kialakítására, akár az ördögtől való, állami adósság vissza nem fizetésével!
· Munkahelyet, munkahelyet, munkahelyet, de nem közmunkát, mert attól senki nem fog jobban élni !!! Ez most a legfontosabb, hidd el nekem!
A cikk írója csak remélni tudja, hogy ez a szubjektív értékelés tanulsággal szolgál minden elkövetkező választásokhoz, s bízik abban, hogy lesz még itt Kánaán!!!
De ha Kánaán talán nem, de egy virágzó, élhető, példát mutató európai mini állam igen.
Szigetszentmiklós, 2013. február 10.
Comments