Már több mint hét éve, hogy a családunkba fogadtuk. Saját gyermekünkként kezeljük, egész kiskorától tanítottuk, nevelgettük. Okos, és jó gyerekké, majd felnőtté vált. Annyira közel került hozzánk, hogy már elképzelni sem tudjuk az életünket nélküle. Kevés ember volt az életemben, akit ennyire szerettem, de azok száma is csekély, akik ennyire szerettek engem. Hűséges, odaadó, ragaszkodó, olyan aki olvas a gondolataimban, ha nekem rosszkedvem van, akkor neki is, ha örülök, ő is örül. Nem tudom szavakban kifejezni , mennyire imádjuk őt.
Most mégis meg kell barátkoznunk azzal, hogy valószínű el fogjuk veszíteni őt, a kedves, csodálatos élőlényünket, Bambuszt a cocker spánielt.
Sajnos egy hónapja rákos daganatot találtak a bűzmirigyén, amit a mintából vett anyagban a labor vizsgálat megerősített. Azóta rohangálunk orvosról-orvosra, mint a mérgezett egér, ki tud segíteni a gyógyulásában. Az előzetes orvosi vélemény az, hogy nem biztos, hogy érdemes megoperálni, mert esetleg jobban elterjedhet a rákos sejt, és egy ilyen műtét, és a rehabilitáció nagyon megviselné az állatot. Azonban, ha nem csinálunk semmit, akkor kb. még fél évig élhet!!!
Hát ezért szakad meg a szívem!!!!
El tudom képzelni milyen fájdalma lehet annak a szülőnek, aki elveszti a gyermekét, hiszen én most ugyanúgy érzek, pedig még él a drágám. Ő volt az, aki megszépítette öregkoromat, bearanyozta nyugdíjas éveimet. Úgy érzem, hogy nekem is végem lesz, ha elmegy, nélküle már nem sok értelme lesz az életemnek.
Persze még nem adtam fel, s bízom az Isteni csodában, reménykedem. Mellékelem korábbi írásomat, ami nem sokkal azután készült, hogy hozzánk került. Azt hiszem ez is mutatja a nagy szerelmemet iránta.
Elnézést, hogy ilyen szomorú hírrel zavartam kedves barátaimat, olvasóimat.
Kérek mindenkit, hogy drukkoljon a gyógyulásáért!!! Köszönöm előre is!!!
Szigetszentmiklós 2018. október 6.
Comments