Gyermekeimért
Uram vagy Akárki!
Így szólítottalak előző imámban is, mert úgy gondoltam, valaki csak irányítja onnan fentről a dolgokat, de mivel senki nem látta még, azt hittem, ezzel a megszólítással eljutok hozzád.
Tévedtem. Előző imám olvasói bíztattak, hogy biztos eljut hozzád a kérésem, mert szívhez szólóan írtam. Magam is bíztam benne, nem is hibáztattalak, hogy még nem tudtál segíteni, de nem vártam tőled ezt a következő csapást.
Uram vagy Akárki!!!!!
Miért törted el tegnap ismét, fiam ugyanazon lábát másfél évvel az első törés után????!!!!! Amikor már készült - nagy lelkierőt véve -, hogy kiszedeti a fémlemezeket és a csavarokat a térdéből, hogy megszűnhessen viszonylagos rokkantsága, s ne sántítva kelljen járnia. Erre most újra eltöröd a lábát, még súlyosabb módon, a combcsontját keresztben. Ezt már csak egy csontvelőbe befúrt 13 mm átmérőjű fémrúddal tudták rögzíteni.
Miért??!! Miért??!!! Miért??!!!
Csak bőgök, üvöltök, mint egy szamár, fájdalmamban. Először is azt gondoltam, hogy engem büntetsz ezzel, de megmondtam neked, hogy az nem büntetés nekem, hogy hónapokig vinnem kell orvoshoz, főzök rá, ápolom, hiszen szeretem őt, s akit szeret az ember, annak mindent megtesz önzetlenül. Tehát ezzel nem büntettél engem, habár??? Most jut eszembe, talán a fájdalomtűrő képességem határait méregeted, mert bevallom a lelki fájdalmam óriási.
Uram vagy Akárki!
Nem tudom, Neked vannak e gyerekeid, de ha nincsenek is, elmondom neked, hogy a jó szülő inkább átvállalná a gyereke betegségeit, hogy mentesítse őket, csak ne kelljen látni a szenvedésüket. Kértelek, ne bántsd a gyerekeimet, a családomat tovább, elég volt nekik idáig. De nem hallgattad meg a kérésem. Pedig minden nap, amikor beülök az autómba, s a Nap a szemembe süt, soha nem mulasztok el ezért köszönetet mondani neked. Még ha sokan ki is nevetnek ezért. Ezek már nem érdekelnek, tudom, csak magamnak kell elszámolnom a tetteimmel.
Uram vagy Akárki !
Mit vétettem ellened? Hiszen még a nyakamban is egy keresztet hordok, ami egy hozzád hasonló, itt a Földön igen nagy imádattal rendelkező személy szenvedéseinek jelképe, pedig nem is vagyok igazi hívő. Persze valószínű ez a dolog sem jelent neked semmit.
Segítek az embereken, mindenkihez van egy-két jó szavam. A rákos betegségem legyőzése után többen megkerestek, hogy bíztassam őket, meséljem el hogyan gyógyultam meg.
S én személyesen is felkerestem ezeket a hozzám forduló beteg embereket, s próbáltam lelket önteni beléjük. Talán sikerült is, amíg nem súlyosbodott az állapotuk. Félre ne értsd, én nem hálát várok ezért, csak nem értem miért bántasz minket.
Uram vagy Akárki!
Most ismét rám bocsátottad a betegséget, be kell feküdnöm egy operációra, s így a fiammal egy időben leszek kórházban, nem is tudom látogatni őt. Megoldjuk, mert szeretteink segítenek nekünk, és lélekben ott leszünk egymásnál. De mindez miért ??!!!Mi a vétkünk??!!
Ha úgy nézem, hogy megmentettél két halálos betegségtől, hogy időben tudattad velem, akkor talán elégedetlennek sem kellene lennem, mert mit akarok, élek??? De mivel ezek után szinte sugalltad nekem, hogy van egy küldetésem, a beteg emberekbe és családjukba plántálni a reményt, azt gondoltam segítesz ezek megvalósításában.
Uram vagy Akárki!!!
Csalódtam benned. Már nem imádkozok hozzád, mert úgy látom nincs foganatja. Valamiért haragszol ránk, mert ha nem, józanlátásoddal nem küldenél újra és újra ennyi bajt. Még ezek után is csak azt kérem tőled, hogy ha minket nem is, de segítsd a sorsüldözött, rászoruló embereket a Világban, s a többség biztosan továbbra is imájába foglalja majd nevedet.
Engem elvesztettél.
Szigetszentmiklós, 2009. február 26.
Comments