Vasárnap az asszony azzal jött haza a szigethalmi piacról, hogy beleszeretett egy fiúba. Köpni-nyelni nem tudtam. Majd azzal folytatta, hogy ha tetszik nekem - ha nem, velünk fog lakni.
Éppen emelgettem a lábfejemet, hogy majd a sarkamra állok, de mielőtt rádörögtem volna, az ajtón besétált a fiú. Egy gyönyörű, kissé esetlen, arany spániel kölyökkutya. Szégyen ide, szégyen oda,- különben is manapság már trendi az egyneműek vonzódása – rögtön beleszerettem.
Nem ő volt az első kutyánk a háznál, de a régi tacskónkat már évekkel ezelőtt elvesztettük, újra kellett tanulni a kutyázást.
Elgondolkodott már valaki azon, hogy ezek a nyolchetes kis élőlények tulajdonképpen egyik pillanatról a másikra árvák lesznek ??? !!!:( Elvesztik anyjukat, apjukat, s jó esetben, - amíg gazdára nem lelnek -, csak a testvéreikhez bújhatnak melegedni, ha fáznak. Elhatároztuk, hogy új szülei leszünk ennek az árva fiúnak, felneveljük őt, megóvjuk minden bajtól, s megtanítjuk minden hasznos dologra, amire egy kutyának szüksége lehet az életben.
Hát ez csak elsőre tűnt egyszerű dolognak.
Azt nem akartam demonstrálni neki, hogy nem pisilünk, nem kakilunk a lakásban, mert akkor az asszony kizárt volna teraszra. De felelősséget éreztem, hogy megtanítsam enni, később rágni. Lefeküdtem hozzá a padlóra, később vettem magamnak is egy csontot, amit főzés után egymás mellett rágtunk. A speciális kutyakajákat is megkóstoltam vele együtt,- megjegyzem, nem az én ízvilágom volt -, csak hogy jó kedvvel egyen, ne érezze a szülei hiányát. Én ugyan saját tányéromat raktam le a földre, de így is elég macerás volt abból enni.
Viszonylag gyorsan szobatiszta lett, és még a tányérjaiból is evett néha !!:). Magyaráztam neki, hogy ne vegye ki, ne tegye a földre a darabosabb ételt, de nem akarta megérteni. Legfeljebb annyira, hogy egy idő után eldugta valahová. Ez csak rosszabb volt, mivel – feleségem nagy örömére, a fél lakás zsíros lett.
Ennek ellenére nagyon megszerettük őt. Hozzánk bújva aludt el az ölünkbe véve. Néha hosszú percekig mozdulni sem mertünk, nehogy megzavarjuk az álmát. Még egy-egy altatódalt is énekeltem neki.
Én lettem az un.alfa hím, akit mindenhová követ és utánoz. Hát ebből megint problémák adódtak. Séta közben látom, hogy amíg a többi kutya úgy pisil, hogy felemeli a lábát, addig az enyém, - fiú létére – csak leguggolt.
A rendőrök kétszer vittek el közbotrány okozásáért, miután megmutattam a kiskutyámnak, hogyan kell felemelt lábbal pisilni!!:)J Arról már nem is beszélve, hogy ez nem egy egyszerű dolog, és általában rendesen összehú…ztam magam ilyenkor. Később mondták meg, hogy 6-8 hónapos korától magától átáll majd erre a módszerre!!
Szólhattak volna előbb is!!!
Át is állt, de azért azt hiszem egy kis identitás zavara lett. Mert nem csak a fáknál, oszlopoknál jelöli meg a területét, hanem séta közben a füvön is, sima terepen is felemeli a lábát, s úgy pisil.
Kitalálta, hogy az kell neki, amit mi eszünk. Most már ott reggelizik velünk az asztalnál, és hol jobbról, hol balról kapja a finom falatokat. Sajnos balkezes, és hiába mondom neki, hogy a szép kezeddel, csak a ballal nyúl mindenért. Most, hogy már egy éves múlt, pókerezni tanítom, de nem tudja megfogni a kártyát, így kénytelen kiteregetni az asztalra azokat. Persze így nem tud nyerni, mert látom a lapjait!!!
Többé már nem árva fiú, igazi családtag lett nálunk. Imádjuk, kényeztetjük őt, mintha a saját gyerekünk lenne. Esténként az erkélyről együtt ugatjuk a macskákat, meg a madarakat. Az ápolók úton vannak!!
PS. Nekem van még egy gondom, amit az asszonnyal sem merek megbeszélni!! Még pedig az, hogy mi lesz akkor, ha eljön az idő, és meg kell mutatnom neki, hogyan kell szeretkezni egy kutyalánnyal?!!!
Azért nagyon bízom benne, hogy erre már ösztönösen rájön!!!
Ugye hogy milyen nehéz egy kutyaszülő dolga???!!!
Szigetszentmiklós 2012.november 27.
Comments