Mottó
„Egy dunai kompnál az anya által őrizetlenül hagyott autó begurult a vízbe és a kocsiban lévő két kisgyermek megfulladt. A következő héten a „Best” című bulvárlap elején a szülők és az életben maradt harmadik gyereknek a fényképe jelent meg egy cikk kíséretében. A képen a szülők a bal, illetve a jobb kezükben (hogy szimmetrikus legyen!!!!) az elhunyt gyermekek fényképét tartják. Ezt a publicisztikát a kapitalista, érzéketlen, bulvár újságírás gátlástalanságának elítélésére írtam.”
A heti „Legeslegjobb újság” cikkének hatására.
- Halló, halló, halló!!
- Kit keresnek?
- Itt lakik a G. család, akiknek a gyerekeik a Dunába fulladtak?
- Igen, mi vagyunk azok, mit akarnak?
- A „Legeslegjobb” újságtól jöttünk és szeretnénk interjút készíteni önökkel .De mielőtt elkezdenénk, s nehogy tévedés legyen, jó volna, ha igazolnák magukat .Mert tudják, akárki mondhatja, hogy az ő gyerekei fulladtak meg.
- Miért nem hagynak békén minket a fájdalmunkkal, menjenek el innen!! Miért kell újra, és újra feltépni sebeinket?
A riporter és a gyártásvezető összenéz.
- Te mit gondolsz, mi legyen az első ajánlatunk?
- Gondolom ötvenezer elég lesz, igen csóróknak tűnnek.
- Hülye vagy, legalább annyi kell, hogy a temetést ki tudják fizetni. Apropó, te tudod mennyi most egy temetés?
- Gondolom, a két kicsi kijön százezerből.
- Talán elég lesz, hisz a kocsijuk is vagy húsz éves volt.
- Tessenek idefigyelni!! Mi segíteni akarunk, nem csak önökön, hanem más ismeretleneken is, hogy tanuljanak az esetből, és az ő gyerekeikkel ez ne történhessen meg.
- Mi osztozunk az önök fájdalmában, de erről a szerencsétlenségről pontosan kell tudósítani az olvasókat. Úgy gondoljuk, hogy önöket anyagilag is megrendítette egy kicsit a tragédia. Majdnem odalett az autó, a kicsik temetése is sokba kerül. Mi szeretnénk hozzájárulni a költségeikhez. Természetesen, amennyiben hajlandók egyedi, különleges interjút adni.
- Ha megígérik, hogy másnak nem nyilatkoznak, - Tudják ugye, az exkluzivitás? -, akkor még megfejelhetjük, pláne, ha egy kis színest is hozzámesélnek.
- Mondtuk már, hogy hagyjanak minket békén, miért kínoznak ennyit??!!
Életben maradt kisfiú kiszalad: Nem hallották, mit mondtak a szüleim?!!!!
- Mi azért úgy gondoljuk, hogy 100 -200 ezer forint nagyon jól jönne maguknak, ígérjük, egy félóra alatt végzünk mindennel.
A család egymáshoz fordul.
Apa szól – tudod, hogy kölcsönt kell felvenni a temetésre?
Anya szól – a szívem beleszakad újból elmesélni!
Gyerek szól – ma mit eszünk?
Apa dönt: Jöjjenek beljebb!
- Szeretnénk egy fényképet is csinálni a maradék családról, bocsi a fogalmazásért, kérem, álljanak össze. Nem lehetne, hogy a szülők kézbe vennének egy – egy képet a megfulladt kisgyerekekről? Köszike!
- Karolja át a feleségét, egy kicsit szomorúbb arcot kérek, hadd lássák a fájdalmat az arcukon az olvasók!!!
Te kisfiú, amikor azt mondom, - ide figyelj, itt repül a kismadárka -, akkor nézz a lencsébe. De el ne nevesd magad!!
- Na, csinálhatod az interjút, úgyis hozzáírunk valami blickfangosat.
- Aztán másnak nem nyilatkozhatnak, mert bepereljük ám magukat!!
- Nyomjuk meg egy kicsit a lóvét nekik, legalább háromszázezerre.
- Hogy gondolod, száz-kétszázat mondtunk, legyen százötven!!? Csak nem képzeled, hogy elherdáljuk a szerkesztőség pénzét minden szarra???!!!
2007. január 15.
Comments