Megöllek, ha nem hagysz békén!! Már a múltkor is megmondtam neked, többet ide ne gyere! Nem csak engem, de az egész családomat hanyagold el! Arról már nem is beszélek, hogy mindig váratlanul, bejelentés nélkül jössz.
Sőt, odáig megyek, hogy akkor is itt vagy, amikor nem vagy itt. Már a neveddel kísértesz, mint a múltkor. Elterveztem egy kellemes estét a feleségemmel, s éppen mielőtt elkezdhettük volna, hívás nélkül betoppantál. Nem is hallottam, hogy csengettél volna, nem is én engedtelek be. Én csak feküdtem az ágyban, amikor az asszony bejött, és azt mondta megjöttél. Erre a hírre már nekem is elment a kedvem mindentől. Innentől veled kellett foglalkozni, te voltál a fő attrakció.
Mondd meg, miért csinálod ezt állandóan?
Most is ülök a számítógép előtt, olvasom a vitaindítómban a hozzászólásokat, naná, hogy csengetsz. Nem akarok neked ajtót nyitni, de erőszakos vagy, csak nyomod a gombot folyamatosan, megállás nélkül. Tudom, (barátaim is mondták) másokhoz is ugyanígy be szoktál állítani váratlanul, de ez engem nem vígasztal. Nekem már nagyon elegem van belőled. Nézem a TV-ben a híreket, amelyek egyre inkább negatív tendenciát mutatnak. Háborúk, vírusok, gazdasági válság, áremelések, egészségügy, mindenhol gondok, problémák. Próbálok rajtuk úrrá lenni, de te nem engeded. Most már állandóra beköltöztél hozzánk. Nem tudom, mit csináljak veled.
A jó öreg középkorban még igénybe vehettem volna guillotint. Ma már nincs ilyen végleges megoldás, pedig azzal mintha elvágták volna. Bevetem ellened összes fegyveremet, Panadolt, Cataflamot, Antineuralgicát.
Előbb - utóbb úgyis elpusztítalak te rohadt fejfájás!!!
2008.január 28.02.00
Comments