Mottó
„Előző életemben biztosan tudtam repülni. Élő, éber élményeim vannak róla, nem csak álmodom ezt. Tudtam, előbb-utóbb bebizonyítom.”
Az igazi szabadság
Szabadság!! Szabadság!!
Mit tud a sok gyarló ember a szabadságról?? Semmit! Maximum a történelem jut eszükbe. A Spartacus lázadás, az amerikai, észak-dél elleni háború, a francia forradalom jelszavai, esetleg csak elképzelni tudta azt a szabaddá válást. Talán páran éreztek valamit, amikor elhagyták a szülői házat, és önálló életet kezdtek, vagy amikor kis országuk ki tudta vívni a régóta áhított függetlenséget. Netán amikor valaki elment egy idegen országba szerencsét próbálni egyedül.
Ha valakinek csak ennyi élménye van, az inkább ne beszéljen a szabadság érzéséről. Mert az Igazi Szabadságot csak egy módon érezheti az ember. Amikor repül.
És én most repülök!!! Tudok Repülni!!!
Megszűntek a távolságok, egy másik dimenzióba kerültem. Úgy érzem, akárhová elrepülhetek. Arcomba vág a levegő, betölti fülemet, orromat. Dobhártyám remegése, zúgása hihetetlen kéjérzetet indít el bennem. Kitátom számat, beleharapok a levegőbe, majd becsukom, s újra kinyitom. Ízlelgetem a szél ízét. Szárnycsapkodást imitálok, hasítom a semmit, átváltok lebukóba, mint a ragadozó madarak a zsákmányszerzéskor, majd újra felfekszem egy légáramlatra, ami egy kicsit felvisz, mint a vitorlás gépeket a termik. Gyomrom liftezése csak újabb és újabb, szinte szexuális élvezetet nyújt. Legalább is azt érzem. Becsukom a szemem és lebegek.
Igen, ez a Szabadság!!! Csodálatos!! Nincs, aki megállítson, aki zavarná élvezetemet, itt nem szólhat bele senki, hogy ne csináld, a döntéseimet csak magam hozom, minden magyarázkodás és engedély kérés nélkül. Suhanok az Univerzumban.
Köszönöm neked, Akárki vagy, aki ezt a lehetőséget, ezt az élményt megteremtette számomra. Mindig szilárd meggyőződésem volt, hogy valamikor előző életemben tudtam repülni. Nem, mint madár, hanem mint ember. Tudom, kiváltságos voltam, mert kevés más repülő emberrel találkoztam a levegőben. Már vártam a pillanatot, amikor visszatér ez a tudásom. Szeretteim csak nevetgéltek, amikor erről beszéltem.
Hitetlenek.
Most itt lebegek nagyjából kétezer méter magasan, és minden porcikám élvezi a Szabadságot. Most bebizonyítottam, mégis lehetséges, hogy az ember tud repülni. Micsoda megdöbbenés lesz, amikor leszállok. Az ismerősök soha többé nem néznek bolond álmodozónak, majd csak azt szeretnék tudni, hogyan csináltam. Az egész Emberiség tapsolni fog nekem. Egy új Világot nyitok meg az emberek előtt.
Az Igazi Szabadság Világát.
Az oktató nem értette, hogy az ugró miért nem nyitotta ki az ejtőernyőjét. A mentőorvos sem látott még olyat a praxisában, hogy egy darabokra tört amorf test karjai repülésre széttárva épen maradtak, és a szörnyet halt ejtőernyős arcán valami leírhatatlan, átszellemült mosoly maradt meg, még halálában is.
Szigetszentmiklós, 2008. február 18.
Comments