Összeesküvéselmélet

Mottó

„Ez egy félig-meddig fikciós elmélet. Azért egy kicsit tartok attól, hogy egyszer csak az egyik éjszaka csengetnek, mint, az ötvenes években.”

Elégedetten dőlt hátra a hatalmas karosszékében, amit tudatosan vásároltatott meg, mivel ez Richelieu bíborosé volt egykoron. A pap egyik példaképe volt. Úgy gondolta, míg elődje ugyan országokat is egymásnak tudott ugrasztani, de közel sem uralt, és irányított annyi embert, amennyit ő.

Ő egy tízmilliós országot mozgatott marionett bábuként, ráadásul úgy, hogy azok észre sem vették, hogy az ő akaratát hajtják végre. El volt telve magától, aminek azért volt is alapja. Sokszor olvasgatta római uralkodók, hadvezérek életének leírását, kedvenc mondásaikat, s azokat hihetetlen következetességgel hajtott, hajtatott végre.

Divide et impera! - Oszd meg, és uralkodj!

Panem et circenses! -Kenyeret és cirkuszt!

E két mondást tartotta a hatalom alapismérveinek, amelyek hosszú évszázadokon át bizonyították örökérvényű igazságukat. Művészi szintre fejlesztette az évtizedes szocialista rendszerben elbutult, orruknál fogva vezetett, és vezethető, birkaként viselkedő emberek irányítását.

Persze kizárólag csak a háttérből.

A rendszerváltozás után minden párttal jó kapcsolatban maradt, sőt több párt alapítása az ő ötlete volt, aki sakkjátékosként előre látta a megteendő lépéseket, sőt szimultánt játszott az összes párttal. Tudta, hogy a legerősebb emberi ösztönök egyike, a hatalomvágy, ezért amikor a váltás megtörtént, nem engedte, hogy a szabadság mámorában úszó nép kiválasszon magának csak EGY vezetőt, akit tűzön-vízen át követtek volna. Még majd királyt választanak a kezdeti hatalmas lelkesedés többletenergiájával.

Hogyne!!!

Legyen csak több párt, legyen választás, legyen választási csalás, legyenek ellenségek a győztesek és a vesztesek.

Újra csak oszd meg és uralkodj!!

Csináljatok csak kapitalizmust a szocializmusból! Legyenek gyárosok cégek, munkaadók, alapítsanak bankokat. Hogy nincs pénzük, adunk nekik, hogy nincs fedezetük, adjuk a politikai tőkénket, amit majd egyszer visszakérünk. Hogy gondolják egyesek, másképp miből lesz a kapitalizmus?!!

Mindenki tisztelte az okos tanácsokért, és olyanokat is elmondtak neki, amit nem kellett volna. Hihetetlen érzékkel játszotta ki az adukat. Begyűjtötte az összes párt összes volt besúgójának listáját, s ezzel megalapozta hatalmát. Ezeknek az információknak az értékét ő látta meg rögtön, s tudta, hogy később, mint egy járvány, úgy fog működni a kiszivárogtatás. Beépítette embereit a hatalomba. Minden pártba beléptetett, elbujtatott embereket, akik ellenségei voltak annak a pártnak. De még ők sem tudhattak egymásról. Később egy mondvacsinált balhéval kiléptetett egy-kettőt, majd egy újabb pártba küldte őket kémkedni. A besúgó, kiszivárogtató sejtek beágyazódtak a politika testébe. A havi raportok során egyre több és több hasznos információ birtokosa lett. Ezeket oly kitűnő konspirációval keverte, hogy minden párt igen fontosnak ítélte meg a vele való kapcsolatot, és mindenki szívesen kérte ki a tanácsát. Elcsepegtetett egy- két titkos információt úgy a másik pártok terveiről, mintha a saját előrelátása lenne, s amikor azokat véghezvitték, megvalósították, besöpörte a bölcseknek járó elismerést. Ezzel tovább nőtt a fontossága, s nem utolsó sorban a hatalma. Hiszen ő volt mindenek tudója, megkerülni nem lehetett - nem is akarták-, tanácsait érdemes volt meghallgatni, megfogadni. Senki nem vette észre, hogy manipulálva van.

Felmerült, hogy felmondjuk az állami adósságok visszafizetését a nemzetközi bankoknál. Nem engedhette, hiszen tudta, hogy a Világon az igazi hatalom a pénz. Ezért nem szabad elveszteni a bankárok jóindulatát. S neki lett igaza, no nem a nép, hanem a hatalom szemszögéből.

Megkérdezték őt, mi legyen a cigányokkal, illetve a problémájukkal. Azt mondta nekik:

- Amit egy egész Világ nem tudott megoldani évezredeken át, miből gondoljátok, hogy ti majd meg tudjátok. Csináljatok két cigány szervezetet, és ugrassátok össze őket. Amíg el lesznek egymással foglalva, addig sem kell megoldáson törnötök a fejeteket. Öljék csak egymást!!

S lett így, s van azóta is így.

Oszd meg, és uralkodj!!!

Az elv tökéletesen működött. Ahogy megerősödött egy párt, s veszélyt jelentett a többpártrendszerre, elindította a megosztást párton belül. Bedobott a köztudatba egy volt ügynököt, de mindig volt elégedetlen ember, aki nem tudott elég közel kerülni a húsosfazékhoz, s az ilyeneket könnyű volt táncba vinni. A nép jóléte nem érdekelte. Vigyázott, hogy az árak ne ugorjanak akkorát, hogy utcára vigye a népet. Tudta, hogy negyven év „rabszolgasága” nem megy ki egyhamar a fejekből, s előbb-utóbb szükségük lesz egy vezérre, aki helyettük megmondja, merre kell menni, akit imádni, követni lehet, aki a bálványuk lesz. A párton belüli, és a pártok közötti megosztások nyíltszíni harccal párosultak. Nem is lehetett másképp. Hogy az ellenfelek szabadon csaphassanak össze, rájött, hogy a legjobb megoldás az lenne, ha megszüntetné a Belügyminiszteri posztot.

Óriási ötlete támadt. Egyszerűen le kell degradálni ezt a beosztást. Hiába mondják, hogy a legtöbb államban a belügyminiszter a miniszterelnök első helyettese, nekünk ide nem kell egy pótvezér. A megvalósítási taktika, terv briliáns volt.

Először egy, a bűnözőkkel (besúgói által) is jó kapcsolatot ápoló, nyilvánosan is hazudó, és lebukó, karrierista rendőrt támogatott, majd egy joviális külsejű, vidámkodó népembert, aki mindennek jó lehetett volna, csak belügyminiszternek nem. Huszárvágásként a kemény kezet igénylő pozícióba egy gyenge nőt tett. A kör bezárult, elérkezett az idő a poszt megszüntetésére. Zavargásokat kellett kelteni, amelyekkel a nő nem tudott mit kezdeni, a keménykezű rendőrfőnököt nem engedték intézkedni, s így szép lassan szükségtelennek ítéltetett a belügyminiszteri poszt, hiszen nem tudtak gátat vetni az ismétlődő erőszaknak. A prefektus mondta volna, hogy nem engedték intézkedni a zavargásoknál úgy, ahogy szeretett volna, de igen hamar megvádolták valami aprósággal, s így mire kikeveredett a kabátlopási ügyből, már mennie is kellett.

Ezt a forgatókönyvet is ő írta a háttérből, amit a hatalom is, és az ellenzék is igen jónak talált.

Az egyik azért, hogy egyre jobban centralizálva lesz a hatalom, az ellenzék meg azért, hogy így kézzelfogható dolgokkal lehet támadni a hatalmon lévőket, és változást követelni. Pontosan tudta, hogy az emberek többsége irtózik az erőszaktól, ezért rendszeressé tette a nyíltszíni, utcai összecsapásokat, a különböző tüntetéseket. A cél, - a távolabbi - a nép megfélemlítése volt. Azt akarta, hogy lássák az emberek, jobb csendben maradni a seggükön, mert ha nagyon ugrálnak, beleszaladhatnak egy vízágyúba, gumilövedékbe, vagy a rendőrségi fogdában ébredhetnek teljesen vétlenül. De a balhék közben akár az életüket is veszthetik.

Mozgósította a már régen kiépített „hivatalos” provokátor gárdát, akik mindkét oldali mozgósításra ki voltak képezve. Hiába voltak két egymástól viszonylag távoli helyre kitűzve a nagygyűlések, a vezérürük hangosbemondón a másik gyűlésre vezették az embereket, hadd verekedjenek csak össze. Majd a rendőrök rendet tesznek, nem baj, ha kicsit durvák lesznek, a lényeg, hogy az emberek féljenek, szoruljon össze a gyomruk, ha rágondolnak az ámokfutásra, ami az utcán történt.

Higgyétek el, az a jó, ha félnek az emberek - mondta tanácsként -, a gyávák sosem csinálnak forradalmat. Ebből mindenki profitálni fog, aki hatalmon van, s az is, aki lesz. S lám meg lett a cirkusz is a népnek.

Panem et circenses !!

Felelőse a túlkapásoknak nincsen, mert nincs belügyminiszter, aki lemondjon, a miniszterelnök meg mossa a kezeit, hogy ő soha nem utasította a rendőröket ilyen beavatkozásra.

Tökéletes forgatókönyv.

Néha úgy gondolta, hogy hozzá képest Machiavelli tehetségtelen kezdő volt. Büszke volt magára, hogy milyen nagy rendező. Lassan eljön a cél, a teljes anarchia, amikor az élre állhat, mint egy Isten, akit csak követni kell, mert egyedüli tudója a helyes útnak. Információi birtokában minden ellenfelét lejárathatja, lehetetlenné teheti.

Elszámolta magát.

Alábecsülte egy másik vezető hatalomvágyát, nem érzékelte a veszélyt, hogy van valaki, aki még nála is jobban akar Vezér lenni, s legalább olyan szintű kombinátor, mint ő. Aki már rájött, hogy a háttérből irányító „tanácsadó” a legnagyobb riválisa, ellensége. Elmerengett saját nagyszerűségén, éleslátásán, utolérhetetlen logikáján, szervezőkészségén, így nem is hallotta, amikor két ember belépett a szobájába, majd az egyik közvetlen közelről fejbelőtte. A temetésén szinte csak a közvetlen családja volt, hiszen nem is ismerték. Aki ismerte, az meg már nem mert elmenni.

PS. Ha valaki bármilyen összefüggést vél felfedezni bizonyos jelenkori eseményekkel, az téved. Ez csak egy kitalált összeesküvés elmélet, ami akár igaz is lehetett volna.

2008.július 12.