Abraham egy kis amerikai village-ben lakott egyedül, mert a szülei korán meghaltak. A közeli városban lévő egyetemen tanulta ki a számítógépes programozást, és ebből – ha szűkösen is – meg tudott élni a helyiek ilyen irányú igényeinek teljesítésével. PC-ket javított, és kérésre különböző programokat helyezett fel a gépükre. Egy kicsit zárkózott volt, amióta elmentek a szülei, ritkán járt társaságba, nem igen voltak barátai sem. Olyan magának való volt. Már korábban eldöntötte, hogy csak akkor fog megnősülni, ha bitangul szerelmes lesz. Ezt többször elmondta, és csak azért használta ezt a szót, mert úgy gondolta, ez sosem jön el.
A változás akkor következett be, amikor őt is meghívták egy esküvőre. Nem szívesen ment el, de itt az volt a szokás, - mivel szinte mindenki ismert mindenkit -, hogy mindig nagy esküvőket csináltak, ahol az egész falu ott volt. Próbált elvegyülni a tömegben, de néhány hasonló korú falubeli srác megtalálta, és koccintani hívta az ifjú pár egészségére. A sokadik ital után már felszabadultnak érezte magát, sőt még néha mosolygott is egy-egy jó poén után. Nem hitte el, de – függetlenül attól, hogy nem volt részeg – egyre jobban érezte magát.
És akkor meglátta a táncoló tömeg szélén egyedül álldogáló lányt. Villámcsapás érte, s mintha mágnes húzná, szinte transzban ment oda a lányhoz, és kérte fel táncolni. A lány ugyanezt élte át, amikor a férfi átölelte a derekát, s elkezdtek táncolni. A világ megszűnt körülöttük. A fél falu is csak nézte őket csodálkozva, de jóindulatúan, hogy a zene megszűntekor is tovább táncolnak összeölelkezve. A boldogságuk átsugárzott mindenkire.
Már egy hónapja voltak együtt, éjjel-nappal, szünet nélkül szerették egymást.
A sors azonban újabb csapással sújtotta a férfit. Már az esküvőjüket tervezgették, amikor egy rutin tüdőszűrés során a lány tüdőjén egy nagy kiterjedésű rákos daganatot találtak az orvosok. Kiderült, hogy már nem lehet megoperálni, s nem telt bele egy hónap, a lány meghalt a férfi karjaiban, aki addig a nap minden percében babusgatta, mert még ekkor is nagyon szerelmes volt bele.
Ezt már nem tudta elviselni, összeomlott testileg, lelkileg, idegrendszerileg. Hónapokat töltött egy szanatóriumban, mire valamennyire kigyógyult ebből a traumából. A lány temetésére sem engedték ki.
Mikor végre hazamehetett, a döntést már meghozta. Korábban is úgy tervezték a menyasszonyával, hogy a közeli nagyvárosba, Atlantába költöznek, és majd ott vállalnak állást. A gyors változtatást az is sürgette, hogy a kis faluban lépten-nyomon megállították az emberek, hogy részvétüket fejezzék ki, de ez csak újabb sebeket tépett fel. Már nem bírta, és a harmadik nap elköltözött a falujából.
Az atlantai IBM kirendeltségében helyezkedett el programozóként, és elemzőként. A munkahelye egy hatalmas terem volt, ami vagy hatvan üvegkalitkával volt bebútorozva, mindegyikben egy dolgozóval. A külvárosban bérelt egy lakást, még nem akart venni házat az otthon eladott árából, mert majd közelebb akart költözni az üzemhez. Éles eszével, szorgalmával rövid idő alatt megbecsülést szerzett magának. Barátai ugyan továbbra sem lettek, mivel a munkaideje alatt csak egy két ember látogatta meg valami adatért a kalitkájában, s ő is csak maximum hatszor ment át naponta egy másik programozóhoz, kizárólag munkaügyben. Az első hetekben, hónapokban a város megismerésével töltötte a szabadidejét, mivel amúgy is rosszul érezte magát egyedül a lakásban. Keresztül-kasul sétálta a várost, meg-megállt a kirakatoknál, míg egyszer egy kaszinó elé ért. Interneten már játszott ilyen-olyan játékokat, de élőben még soha. Úgy döntött bemegy.
A portán megkérdezték, hogy regisztrálva van-e, mire ő megmondta, hogy először jár egy kaszinóban. Rögtön welcome itallal kínálták, s mint első vendég, kapott egy ötdolláros zsetont ajándékba. Ez nagyon tetszett neki, de az még jobban, hogy a rulettasztalnál,- amire feltette a zsetonját -, rövid idő alatt kétszáz dollárt nyert. Átment a black jack asztalhoz, először csak figyelte az osztást, számolta a lapokat, majd ott is játszani kezdett. Mivel jó memóriája volt, a munkája is komoly valószínűség számítást igényelt, itt is csak nyert. Azon a napon több mint ezer dollárt. Egy pillanatra boldog is volt.
Ettől kezdve a munka utáni programja leszűkült a sétára, és a kaszinózásra. Csak aludni járt haza. Kipróbálta a pókert is, s abban is sikeres volt. Egyre nagyobb tétekben játszott, és majdnem mindig nyert. Már az is átfutott az agyán, hogy talán csak ezzel kellene foglalkoznia, de hamar elhessegette a gondolatot, mert szerette a munkáját.
Egyik napi sétája közben betévedt a hírhedt piroslámpás negyedbe, akol természetesen folyamatosan leszólították a kurvák. Ugyan már régen volt nővel, de úgy gondolta - a menyasszonyára emlékezve -, hogy még nem illik ilyesfajta kapcsolatot létesítenie. Maradt a kaszinónál.
Másnap újra arra kellett volna mennie a kaszinóhoz, de ő letért a főútról, és egy mellékutcán keresztül haladt a célja felé. Közben azért nézelődött, és az egyik kirakat előtt földbe gyökerezett a lába. A kirakatüvegen benézve meglátta a mosolygós lányt a pult mögött, és innentől meg lett babonázva. Minden nap tíz percet töltött a kirakat előtt, de bemenni nem mert. Már a tulaj is kijött, és invitálta be, de akkor sem ment be. Csak állt mosolyogva, és nézett befelé. Ez így ment egy hétig.
Közben a munkahelyén már elkezdték pletykálni, - mivel senki nem tudott róla semmit -, hogy talán meleg, s azt titkolja, azért nincs senkije nyilvánosan. Erre a pletykára több igazándiból meleg férfi rámozdult, de hamar elhajtott őket.
Az egyik nap a tulaj ismét kint állt a bolt előtt, amikor Abraham megállt a kirakatnál. Tudta, hogy még munkaidő van, ezért udvariasan megkérdezte a tulajt, - mutatva a kirakaton át a pult felé -, hogy elengedné-e vacsorázni vele azt a lányt a pult mögött. Az ember meglepődve nézett hátra, az üzlet felé, majd Abrahamra, de gyorsan kapcsolt. Mondta, hogy ez neki bevétel kiesést jelentene, ezért őt kártalanítani kell. Megegyeztek 300 dollárba, és a férfi elvitte a lányt vacsorázni. De meglepetést tartogatott neki, otthon főzött finomat, és terített meg előre. Gyertyafénybe borította a szobát, ahol tálalt, a lányt leültette, és csak nézte, csodálta szépségét. Olyan szerelmes volt, hogy egy szó sem jött ki a száján. Ugyanúgy a lánynak sem, aki nem is evett, mert nem volt éhes. Külön szobába mentek aludni, mert a férfi nem akart rögtön nekiesni a lánynak, szerette volna, ha ő kezdeményez valamit.
Másnap már boldogan ment munkába, amit a munkatársai is láttak, s őszintén örültek is neki. Alig várta, hogy hazaérjen, és elégedettséggel töltötte el, hogy a lány nem ment el, s várt rá.
Megfogta a lány kezét, s csillogó szemmel becézgette, és elmesélte neki az egész életét, és célzást tett a kettejük jövőjére is. A lány áhítattal hallgatta őt, kedves, kis mosollyal az ajkán. Azt már előző nap eldöntötte, hogy ha a lány beleegyezik, akkor nem viszi vissza a boltba. Jól keresett, és a kaszinóban is sokat nyert, ezért úgy gondolta, hogy a lánynak nem kell dolgoznia, el tudja ő tartani. Így teltek a napok, a férfinak ajándék volt minden perc, minden óra, amit a lánnyal töltött, és minden érintés, amikor hozzá érhetett. Hálát rebegett az Istennek, hogy ezt ajándékot adta neki, ennyi baj után. Őrülten szerelmes volt a lányba, de egy idő után már szexuális vágya is támadt a nő iránt.
És megtörtént. Egyik nap már felajzva jött haza, a lányt gyöngéden magával invitálta a habfürdővel teli kádba, és közösen megmosakodtak. A lány akkor is csak finoman mosolygott, nem ellenkezett. Bevitte az ágyba, és nagyon finoman átölelve végig-csókolta mindenét. Végezetül szép lassan belé-hatolt, a lány mosolyogva engedte ezt is, csak akkor szisszent fel egy kicsit, amikor a férfi teljes testsúlyával ránehezedett. Abraham nagyon boldog volt, hogy a lány hajlandó volt mindenféle perverzitásra is, csak az anális kényeztetés elején szisszent fel megint egy kicsit. Együtt fürödtek le újból a kádban, majd egymás karjában aludtak el.
A férfi tudta, hogy megtalálta az igazit, és már soha nem akarja elengedni. - de a csodálatos szerelemmel egy-időben rossz érzés is támadt benne. Félt, hogy valaki el akarja venni majd tőle a lányt, vagy a lány akar majd másik partnert. Őrült féltékenység kerítette hatalmába. Magához szerette volna láncolni a lányt, ezért a következő napon egy ajándékkal lepte meg. A lány elé térdelt, majd a kis ékszeres dobozt kinyitva megkérte, hogy legyen a felesége. A lány a fiú ölébe hajtotta fejét, és csak bólogatott, bólogatott, bólogatott, amit a férfi „igen”-nek értelmezett. Kis idő múlva ő is felkiáltott:
- Igen, igen, igen, mindketten ezt akarjuk!!! Ráhúzta a gyűrűt a lány ujjára, majd csinált róla egy fényképet, amit másnap bekereteztetett, és a munkahelyén az íróasztalára helyezett.
Ez nem volt jó ötlet. A féltékenysége csak tovább fokozódott, amikor a munkatársai folyamatosan megálltak a kalitkájánál, és a gratulációk mellett néhányan gusztustalan megjegyzéseket tettek:
- Jaj de szívesen cserélnék veled! – Ha összevesznétek, megadod a telefonszámát?
– Igencsak szexi a barátnőd! stb.
Otthon megegyeztek a lánnyal, hogy nem enged be senkit a lakásba, s nem veszi fel a telefont. Másnapra már megbánta, és megmondta neki, hogy majd ő fogja hívni, és ha meghallja a hét csengetést, csak akkor vegye fel. De a lány csak nem vette fel a telefont, hiába csörgött rá, napjában tízszer is. Mindegy volt már, ha felveszi, ha nem, akkor is féltékeny volt. Napról – napra egyre hevesebben vonta felelősségre a lányt, aki csak szelíden mosolygott az ő felháborodásán. Odáig fajult a dolog, hogy az egyik nap megvádolta, hogy biztosan a szomszéd fiúval hentergett, azért nem vette fel a telefont. A lány nem ismerte el, de nem is tagadta. Ekkor végképp elpattant egy húr Abraham fejében. Összevissza pofozta a lányt, majd kiment a másik szobába, és felhívta a Rendőrséget. Bejelentette, hogy tíz percen belül megöli a menyasszonyát. A lakáscímét is bediktálta, valószínű, hogy tudat alatt szerette volna, ha megakadályozzák ebben. De már nem volt visszaút, az agya újra megbomlott, a konyhában magához vett egy nagy kést, majd bement a lányhoz, aki az ágyon feküdt.
Hatszor vágta bele a kést a lány testébe, majd lecsúszott az ágyról a padlóra.
Mikor a kiérkező rendőrök beléptek a szobába, döbbenten megálltak. Hirtelen nem is tudták, hogy sírjanak, vagy nevessenek. Az ágy mellett ült egy férfi, konyhakéssel a kezében, hátát az ágynak támasztva, láthatóan katatón állapotban, réveteg tekintettel, az ágyon pedig szétszabdalt testtel, a meglepetéstől is tátott szájjal, de arcán - még holtan is - kedves mosollyal hevert egy felfújható guminő!!!
2020.június 1.
Comments