Viszontagságaim az új bevásárlóközpontban
Tegnap a feleségem elcsalt Budára az új plázába. No nem shoppingolni (hú de vágom ezeket az újmagyar szavakat!), - mert arra nincs pénzünk -, csak úgy körülnézni, bámészkodni, ami ugye nem kerül pénzbe.
Csak úgy gondoltam!!!
Vasárnap délután fél hatra értünk oda, azt gondolva, hogy talán nyolcig nyitva lesz. Behajtva a parkolóba a szemem önkéntelenül a kis tábla feliratára fókuszál, másfél óra parkolás ingyenes. Körözések után találok parkolóhelyet a P3 szinten. Megpróbálom memorizálni a helyemet a hatalmas teremben, de csak körülbelülre sikerül, megjegyezve, hogy a kisebb egymáshoz való távolságú vasbeton oszlopok között állok. Az egyik bejáraton bemegyek, ami előtt újabb felirat figyelmeztet, hogy már két óra ingyen parkolást ad a cég a vásárlóknak. Örülök is, hogy nem kell fizetni, amíg itt leszünk. Erre koncentrálok, s nem figyelem a többi feliratot. Később pont ebből lesz komoly bajom. Fent kiderül, hogy csak hétig van nyitva az áruház, így hét előtt tíz perccel visszaballagunk a kocsinkhoz.
Illetve csak visszaballagnánk, mert nem találjuk!!! Egyszerűen nem emlékszem melyik be-kijáraton jöttünk be ( van három is ), de a hatalmas parkolóban (sacc 5-600 kocsihely) sem betűjele, sem számozása nincs a parkolóhelyeknek. Mielőtt kétségbe vonnák értelmi képességeimet, megjegyzem, hogy többedmagammal keressük kétségbeesve az autóinkat a teremben.
Félelmetes.
Nem arra gondolok, hogy ellopták, hanem arra, hogy mennyi idő múlva fogom megtalálni. Tizenöt-húsz perc után sikerül. Végre, irány a kijárat. Aki már parkolt ilyen többszintes parkolóházban, az tudja, ahhoz, hogy a kijárathoz érjen az ember, több kört is meg kell tenni a parkolóban. Megtalálom, bedugom a kártyát, a sorompó kijelzi, hogy időtúllépés, s az istennek sem emelkedik fel. Közben beállnak mögém, csöndben vidéki bunkóznak, majd nagy nehezen megengedik, hogy visszatolassak. Előkerül egy őr, aki közli, hogy a parkolási kedvezmény csak hétfőtől-péntekig van, vasárnap minden megkezdett óra után 200 Ft-ot kell fizetni. Menjek vissza az áruház belső előterébe, ott az automata, ahol fizethetek. Úgy teszek.
Az automata azonban nem fogadja el a 2000 Ft-osomat, állandóan visszadobja. Többen a hátam mögött már agyonvernének a sok próba miatt. Úgy döntök, elmegyek váltani. De ezt már csak az áruházban lehet. Persze hogy nem tudnak elsőre váltani, újra körbecsavargom a szintet, mire lesz fém apróm. Hogy, hogy nem, nem azon a kijáraton jutok egy parkoló automatához, ahol kijöttem.
Nagy baj !!!
Befizetem a négyszáz !!! forintot, majd sietnék az asszonyhoz és a kocsihoz. Én kis naiv.
Hát persze, hogy nem találom őket, ugyanúgy, ahogy előtte az autómat sem. Kereső körútra indulok. Nem találom őket, és újra nem találom őket. Mint egy őrült járok körbe-körbe, mire eszembe jut egy mentő ötlet. Felhívom az asszonyt a mobilján, hogy körözzön a garázsban, talán valahol az úton hátha elüt engem, mert már le akarok ülni kétségbeesésemben.
Az ötlet jó, csak az asszony nem veszi fel a telefont, mert nem hallja a telefon csörgését. Mint utóbb kiderült zenét hallgatott az autóban.
Fizikai rosszullét környékez. Ez komoly. Meddig tudok még körbemenni, mikor fog megütni a guta. Hogyan találjam meg a kocsimat? Az előző egyetlen őr persze sehol sincs. Másik sem.
Megtalálom a helyet a közeli vb.oszlopokat), ahol parkoltam. Újra memorizálom, hogy merre is indultunk kifelé. Gyalog autózom, figyelve a jelzőtáblákra, többen rámdudálnak, sajnálják a szegény őrültet. És még mindig nem vagyok egyedül. Egymást kérdezgetjük, valami beazonosító iránt. Óriási szerencsém van. Az idegösszeomlás határán vagyok, amikor meglátom az integető feleségemet a távolban. Már csak annak drukkolok, hogy ne lépjek bele egy új órába a díjjal, mert azt már nem bírnám idegekkel, hogy még egyszer végigjárjam a kálváriámat. Már nem érdekel, melyik kijáraton, melyik útra megyek ki, a közúton már nem tudok elveszni.
Az jut eszembe, hogy Kohn bácsi, a zsidó erre mondaná csak igaziból, hogy Ügyeeeessss!!!!
Hétvégén nem adunk parkolási kedvezményt, amikor az emberek el tudnak jönni vásárolni. Elrontjuk a fizető automatát, hogy el kelljen menni váltani. Ja és a legfontosabb!! Nem jelöljük meg a parkolóhelyeket, keressék csak az autósok, előbb- utóbb átlépnek egy újabb órába, ez plusz 200 forint.
Eszembe jut, hogy az üzletház átadásának első két napjában, a parkolókban majdnem meghalt egy csomó ember füstmérgezésben, mert nem működött a szellőzés.
Én biztosan ott pusztultam volna el, ha belegondolok abba, hogy az eltévedésbe is majdnem beleőrültem. Aljas dolog ez, akárhonnan is nézzük.
Kedves leendő vásárlók. Vagy kerüljék el ezt a plázát, vagy parkoljanak kint az utcán, de mindenképpen vigyenek magukkal valami idegcsillapítót !!
Szükségük lesz rá, ha így marad minden.
2010. február 22.
Comments