Hátrább egy kicsit a büszkeségünkkel!!
Büszke vagyok magamra, hogy magyar vagyok. Néha nagybetűs MAGYAR, néha kisbetűs magyar, de büszke magyar.
„Egészséges nacionalista” , ha volna ilyen jelzős szerkezet, de ezt csak én találtam ki. Pedig valahogyan így gondolom, hogy leválasztva a más népek elnyomását, lekicsinyítését, - mert ezek determinálják a nacionalizmust - de felvértezve azzal a büszkeséggel, ami a szívemet tölti el, ha újra - és újra híres eleink teljesítménye jut eszembe, ez vagyok én.
Azt mondják a tudósok, hogy a magyar azért kreatívabb nép a többitől, mert a történelem folyamán sok náció keveredett itt össze, s ezekből a jó gének maradandók lettek, a jó tulajdonságok összeálltak, és egy világszerte elismert tehetséges néppé alakultak.
A pontos felsorolást be nem tartva, csak néhány hírességet emelnék ki:
A Nobel - díjasok, Gábor Dénes, Szilárd Leó, Neumann János …
A filmvilág hírességei, Lugossy Béla, Kabos Gyula, George Czukor,
A zenei világból Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lehár Ferenc, Kálmán Imre …
A sportvilágból, Puskás Ferenc, Balczó András, vízilabdázóink ,….
Ha időm és ez a cikk engedné, több oldalon sorolhatnám azokat, akikre mindig büszkék lehetünk. De én nem erről akarok írni, hanem az ellenkezőjéről, amiért egy kicsit hátrább kell állni azzal a fene nagy büszkeségünkkel.
Mielőtt megkövezne engem egy-két véresszájú újmagyar, be kell vallanom, hogy a könnyeim kicsordulnak, ha az Olimpiákon a tiszteletünkre felhangzik a Magyar Himnusz. Ugyan egyszer megkaptam, hogy ez nem jelent semmit, mert biztosan nem állok fel, és nem teszem a szívemre a kezem, amikor otthon TV-t nézek. Ezt töredelmesen bevallottam, de én akkor is ilyen felemelő pillanatokban érzem igazán büszkének magam, hogy magyar vagyok. És a kokárdát is mindig hordom március 15.-én, akár javasolják, akár nem.
És most jöjjenek azok a példák, amikre nem vagyok büszke, s ezek nem éppen szellemi fölényünk kinyilatkoztatásai:
Egyszer fiatalok társaságában hoztam fel egy példát, hogy az egyik nap a TV telefonálós műsorában volt egy kérdés, ami így hangzott: Híres magyar államférfi, K.SS.TH .( a gyengébbek kedvéért a megfejtés Kossuth Lajos /) Mondom nekik, képzeljétek el, hogy most hányan ugranak fel, belecsapnak a levegőbe, és üvöltik győzelmi mámorban , hogy KOSSUUUTH !!
Erre megszólalt egy ügyvédnek tanuló kislány, hogy az ő mamája is így szokott csinálni. A nevetés megállt a levegőben, s a lány hirtelen nem is tudta miért, de azután igen elszégyellte magát.
És a TV-k tele vannak ilyen blőd kérdéseket feltevő, betelefonálós játékokkal.( 240 Ft + ÁFA / perc ). Mielőtt valaki azt mondaná, hogy ez nem jelent semmit szellemi színvonalunkra vonatkoztatva, annak elmondanám, hogy a kapitalizmus csak úgy működik, ha profitot termel. Mihelyst nem, megszüntetik a vállalkozást.
Gondolják, hogy nem fejezték volna be az ilyen műsorokat, ha nem lennének mindig ezrével sötét telefonálók, és nem volna nyereséges? Ez az igazi „ hülyék adója „ .
Ugyanez más dresszben. Itt voltak a Reality show-k, a Big Brother meg a Való Világ. Emlékeznek, minden héten 60-100 millió forint bevétel volt a telefonálók hívásaiból, amiben szavaztak, hogy most a buzi maradjon bent, vagy essen ki a szexéhes birkózó, mert nem látni tisztán, ahogyan dug a vörös bombázóval.
Mit gondolnak, ez is megerősítette, hogy mi milyen okosak intelligensek vagyunk?????
Apropó intelligencia. A Legyen Ön is milliomos műsort, úgy hasonlították össze a másik adó Áll az alku műsorával, hogy az a szerencsések, ez meg az okosak műsora. Hát bizony nem egyszer láttam, hogy a Vágó majd lefordult a székről, úgy szégyellte magát a válaszokon.
Két-három diplomás játékosok alapvető általános iskolai kérdésekre nem tudtak válaszolni, pl. nem ismerték a magyar közmondásokat, nem ismertek szinte egyetlen régi szót sem ( pl. kalamáris, pruszlik, vendégoldal stb. ) Arról már nem is beszélve, amikor bevonták a közönséget a szavazásba. Az még hagyján, hogy a négy lehetőség közül mindegyik egyforma sanszot, %-ot kapott, de az már durva - de mindennapos !!! - , hogy két megmaradt lehetőség közül négyre szavaznak ?!?!?! Itt már komolyan felmerül az alap - és felsőoktatás minősége, vajon mit is tanítanak ott?!?!
Ja akkor még az iskoláról. A Mensa (nemzetközi szervezet , amely időszakonként méri különböző országok diákjainak felkészültségét, kreativitását, műveltségét, problémamegoldó képességét, stb.) legutóbbi megállapítása szerint mi magyarok az európai országok végén kullogunk azoknak a tulajdonságoknak a hiányában, melyekre évszázadok óta büszkék vagyunk.
S még egyszer iskola. A frissen végzett közlekedési mérnök ( logisztikus - de jól hangzó új szakma - !!) azt a feladatot kapta egy szállítmányozó cégnél, hogy pakoltassa meg a kocsit a Vecsésre, Monorra, Szolnokra szállítandó árukkal. Naná, hogy ebben a sorrendbe tetette fel, s a csóri sofőrnek le kellet pakolnia a szolnoki, és a monori árut, hogy hozzáférhessen a vecsésihez, mert ez a város volt az első állomás. És ezt nem csak egyszer csinálta meg !!
Műszaki ellenőr vagyok egy többmilliárdos építkezésen. Az egyik kooperációs értekezleten a projektmanager - ez is de szép szó – (okl. építészmérnök) kifogásolja, hogy a folyosói üvegajtókat nagyon nehezen tudja visszanyomni, javítsák meg. A kivitelező csendben közli vele, hogy csak engedje el, mert ezek önműködően záródnak. Hát ennyit a felsőoktatásunkról, és lassan összeáll egy csúnya kép, amit a tükörben látunk, s bizony át kell értékelni régmúlt dicsőségünket.
Mennyiben erősíti génjeinket, hogy az idegen nyelvek ismeretében, de főleg gyakorlatában is Európa végén kullogunk. Nem tudunk beszélni, ráadásul félnek is, kishitűek is az emberek, ha meg kell szólalni idegen nyelven. S tudják miért? Mert nem olvasnak már a fiatalok, nem ismernek szinonimákat, nem tudják az elmondandójukat körülírni, ha nem ismernek rá más szót. Nincsenek helyzetképek a fejükben, amelyek minden könyvben vannak, és nagy segítséget nyújtanak egy történet leírásában, elmondásában.
És a végső konklúzió?
Tehetségesek, intelligensek, okosak azok a politikusok, akik 16 év alatt nem voltak képesek egy dinamikusan fejlődő pályára állítani az országot? Akik nem ismerik a hosszú távú tervezés alapelveit, akik nem olvastak erkölcsről, vagy a Bibliát, mert akkor nem folyna harc újabb és újabb Káinok és Ábelek között, hanem lenne annyi eszük, hogy belássák, együtt többre vihetjük, hiszen minden család erről szól.
Most akkor lépjünk hátra egyet a nagy büszkeségünkkel, - belátva, hogy talán mégsem mi vagyunk a legokosabbak -, és akár nálunk okosabbak tanácsát megfogadva, vagy azok példáját átvéve, fogjunk már végre össze, mert lehet, hogy holnap már túl késő lesz!!
2007. január 21.
Comments