Már régóta nem szeretem Farkasházy Tivadart. Az az igazság, hogy sosem szerettem, de a Heti Hetes évadzáró adása után „beláthatatlan ideig sosem fogom szeretni”. Szépen magyarul.
Tudom, hogy sokunknál műveltebb, talán okosabb is, de visszaél ezzel. Fitogtatja azt (amellett, hogy néha kapitális marhaságokat mond), ahelyett, hogy megvárná a dicséretet. Ráadásul mindezt kioktató stílusban teszi.
Nem szeretem, mert idegesítő, hogy mindenről eszébe jut egy „még jobb történet”, ami vele esett meg. Kísértetiesen emlékeztet az „Irma te édes” c. film kocsmárosára, akinek mesélhettek akármilyen hihetetlen történetet, ő erre csak annyit válaszolt „But this is another story”, - magyarul remekül „De ez más tészta”- ként fordították -, és kérdezés nélkül mondta a maga történetét, mintegy Háry Jánosként rátromfolva a mesélőre. Nos Farkasházy pont ilyen.
Nem szeretem, mert egy humoristának legyen humora, ami neki nincs, amit viccesnek tart, még a humoros kollégái sem értik.
Nem szeretem, mert most olvasom, hogy megszüntetik az általa, ill. most felesége által szerkesztett Hócipő c. újság dotációját. No nem azért nem szeretem, mert megszüntetik az újság támogatását, hanem azért, mert gusztustalan, hogy egy szórakoztató jellegű, humoros (sic!) újságot, egy párt finanszírozzon. Egy szatirikus lap ne egyoldalú politikai vicceivel, hanem a humorával tartsa el magát. Ráadásul ez az újság rendelkezik az egyik legnagyobb remittendával (elad(hat)atlan példányok)
De amiért nagyon nem szeretem, az, az előzőekben hivatkozott Heti Hetes-ben elhangzottak.
A műsor azt taglalta, hogy valaki elkezdte a Parlamentben énekelni a „Székely Himnuszt”, majd zavarában mindenki rázendített. Ennek kapcsán jegyezte meg Farkasházy, hogy akik székelyföldön élnek, talán sokkal „MAGYARABBAK”!!!!!, mint az itt élők. Ez két okból is kiverte nálam a biztosítékot.
Az egyik, hogy egy újságírónak, elvileg a magyar nyelv tökéletes ismerőjének, tudnia kell, hogy egy nemzetiségi jelzőnek, akár mint melléknévnek nincs középfoka, felsőfoka, csak alapfoka, mint ahogy nincs németebb, franciább, amerikaiabb kifejezés sem.
A másik, hogy egyáltalán mi alapján lehetne különbséget tenni a magyarok között??!! Azt mondta még, azok legalább tartják a népszokásokat, népviseleteket stb. Elfelejti, hogy itthon is tartják ugyanezt a palócok, kalocsaiak, szegediek, busójárók, locsolkodók … stb.???!!!
Korábban már más fórumokon felmerült hasonló vélemény az 56-os „disszidens” magyarokról is, hogy ők az „igazi magyarok”, hogy ők mekkora áldozatot vállaltak azzal, hogy idegenbe szakadva nem jöhettek haza, a honvágy megölte őket.
Szerintem, az „igazi magyarok” azok, akiket itthon megöltek, börtönbe vetettek, akik nem mehettek külföldre, nem mehettek felsőbb iskolába, akiktől- ha részt vettek a forradalomban-, elvettek mindent, s egyáltalán azok, akik átélték a forradalom követte évtizedek nehézségeit, s nem a nyugati jólétbe szakadt hazánkfiai.
Nem ismerem személyesen Farkasházyt, de a megnyilatkozásai alapján egy kis gonosz ember rajzolódik ki előttem, és én alapból azokat sem szeretem.
Tudom, az magánügy, hogy nem szeretem Farkasházy Tivadart, de szerintem nem vagyok egyedül ezzel.
2010. június 10.
Comments