Úgy döntöttem, hogy innentől kezdve folyamatosan, kíméletlen őszinteséggel tájékoztatni fogom az olvasóimat a rákos betegségem állomásairól, döntöttem a további küzdelmemről, állapotom változásairól, gondolataimról a betegségemmel kapcsolatosan. Többen megpróbáltak lebeszélni erről azzal, hogy ez magánügy, nem illik ezt közzétenni, de én egy makacs ember vagyok és ha beveszek valamit a fejembe, attól nehéz eltéríteni.
Steve Bali, egy többszörösen rákos, pókeres barátom áthívott magához, amikor olvasta az „Egy kis morbid” című írásomat, hogy tapasztalataival és gyógyszereivel segítsen nekem leküzdeni a betegségemet. Az említett írásomhoz annyi segítő, támogató, bíztató hozzászólást kaptam az ismerőseimtől, a barátaimtól, az olvasóimtól, - hatalmas köszönet nekik !! – hogy feladatomnak érzem én is adjak valami segítséget a hasonló betegséggel küzdőknek hangulatom változásairól, gyógyszerekről, egyáltalán a betegség lefolyásáról. amíg csak képes leszek rá.
Remélem, segítség lesz ez minden érintettnek, de azoknak is, akik a környezetükben élnek és nem tudják, milyen pszichikai változáson mennek át ezek a betegek. Talán, végigkísérve az én betegségemet, jobban meg fogják érteni a rákos betegeket. Azért, hogy ne sokkoljam az olvasókat, megpróbálok ezekbe a tudósításokba, levelekbe belecsempészni egy kis humort is, ha már nem vagyok annyira elkeseredve.
Hogy is kezdődött?
A két csapat felsorakozott a harcmezőn. Egyik oldalon a rákos sejtek, a másik oldalon az egészségesek és a remény. A csata elkezdődött!!! Az említett, korábbi írásomban odáig jutottam el, hogy mintát (biopsziát) vettek a daganatomból és vártam az eredményre. Ez meg is jött, igazán rossz leletként, mivel a PSA vérszintem bődületesen magas volt. Az urológusom rögtön átirányított az Onkológiai Osztályra egy onkológus főorvoshoz.
Amikor beléptem az osztály folyosóira, földbe gyökerezett a lábam, olyan sokan voltak (kb. 60-70 fő). De nem mind beteg, hanem majdnem mindenki az aggódó társával érkezett. Nem akartam hinni a szememnek és elkövettem egy nagy hibát! Mint amikor egy többajtós rendelőbe érkeztem máskor, automatikusan belekérdeztem a levegőbe: - Itt mindenki rákos??!! Csak a hátsó sorból jött egy válasz: - Mit gondol, mire várunk? Azonnal bocsánatot kértem és egy sorszám vételezése után leültem egy éppen felszabadult helyre, majd vártam a kijelzőn a sorszámom megjelenését.
A szemben lévő két ajtón ki-be mentek az emberek és ez egy kicsit megnyugtatott, hogy milyen gyorsan fogy a sor. Csak amikor felálltam, hogy WC-re menjek, akkor láttam meg a feliratokat az említett ajtókon: „SZEMÉLYZETI ÖLTÖZŐ” ÉS „BETEG WC”. Hát ezért volt a nagy jövés-menés! A nyugalmam rögtön szertefoszlott.
Öt óra várakozás után kerültem sorra, a főorvosnő rögtön átvezetett egy másik szobába, ahol vért vettek tőlem, majd feltett a „felhő”-be egy POLITRATE nevű injekciót és kérte, hogy ezt váltsam ki, majd megjelölt egy napot, hogy akkor hozzam magammal és majd ő beadja. Hazamentem, kiváltottam és elkezdtem olvasni az injekció szokásos leírását és a mellékhatásait. Ezt nem kellett volna!
Annyi engem érintő mellékhatásról írtak, hogy megrémültem. Eszembe jutott, hogy két korábbi szívorvosom is határozottan eltiltott a gyógyszerek mellékhatásainak elolvasásától, mert szerintük ez csak azért van, hogy a páciens ne tudjon perelni, ha valami baja lesz. Ezt a gyógyszert az elején említett pókeres barátom ismerőse említette meg nekem, hogy az ex apósa kapta ezt 3 havonta, ugyanilyen betegségre és neki a daganata 40 %-al csökkent! Kiderült, hogy ez a szer a tesztoszteron szintet csökkenti és ezáltal javul a beteg állapota, mert ennek a szintnek az emelkedése táplálja a daganatot.
Éreztem, hogy így is-úgy is hatni fog rám valamilyen mellékhatás, s mint kiderült így is lett. A tesztoszteron szintem csökkenése miatt át kellett dolgoznom a „bakancslistámat”. Rögtön kivettem belőle Jessica Alba, Salma Hayek és Osvárt Andrea becserkészésének tervét!! Azért van egy halvány remény! A POLITRATE injekció leírásában szerepel, hogy a háromhavonta beadott három adag után (ami a kúra vége is) a tesztoszteron szintem visszaáll a normálisra! Akkor, ha még élek visszatérek a bakancslistámhoz!
Jelenleg nincs semmilyen fájdalmam.
Jól vagyok. Ja nem! De mégis jól vagyok! Ja mégsem! Fizikailag igen, de az agyam, a gondolataim valahogy nincsenek rendben. A barátaim azt mondják, hogy ezt ők tudták már elég régen!!
2021.május 20.
Folytatás következik ……
Commentaires