Megöregedtem, elfáradtam, elhasználódtam. De hát ez az ára a hosszú életnek. Az évek során annyi baj volt az egészségemmel, hogy egy „állatorvosi lóvá” váltam. A boncasztalon az orvostanhallgatók ujjongva fognak fogadni, mert egy testen tanulmányozhatják majd, a szinte összes betegséget, amit tanultak. Úgy néz ki, hogy ez az idő hamarosan eljön.
Találtak nálam egy rosszindulatú, rákos daganatot a prosztatámban, amiből a rákos sejtek már átterjedtek a gerincemre, a hólyagomra és a medencecsontomra is. Az MR vizsgálat alapján az ítélet az volt, hogy már nem műtenek, mert nem lehet egyszerre eltávolítani az összes rákos sejtet a szervezetemből, sőt, az is megtörténhetne, hogy ez a műtét csak elősegítené a sejtek burjánzását. Az urológusom bíztat, hogy nem kell kemoterápia, mert vannak olyan jó, új gyógyszerek, melyek elősegítik a helyzet stabilitását, de a rákot nem szüntetik meg. Szerinte ezzel még sokáig élhetek!
Hiszi a piszi! Azért megpróbálok hinni benne. Főleg, hogy egy kedves, hívő hölgyismerősöm és gyülekezet béli társai imákat mondanak az egészségemért. Azt javasolta, hogy higgyek Istenben és ő majd meggyógyít! Az első lépéseket megtettem Isten felé! Ez elég nehéz egy olyan embernek, aki életében talán kétszer volt templomban. Elkeseredve nem vagyok, inkább a közeli hozzátartozóim.
A héten vettek mintákat a prosztatámból, ami nem volt egy leányálom. Tizenkétszer szúrtak meg a fenekemen keresztül, miközben még szét is feszítették. Arra gondoltam, ha buzi és mazochista lennék, talán még élveztem is volna!
Most várni kell három hetet az eredményre, majd összeül a team, én, az urológus, meg az onkológus, és megbeszéljük a továbbiakat. Kérdeztem az urológusomat, hogyan fogom észrevenni, hogy itt a vég, mert még volna mit intézkednem. Azt mondta, hogy nagyon komoly csontfájdalmaim lesznek. Egy érdekességet elmondanék, hátha ez is tanulságul szolgál majd valakinek.
Köztudott, hogy mindenki meghal egyszer, de senki nem tudja, hogy mikor. Mellesleg kíváncsi lennék, hányan szeretnék tudni napra pontosan, hogy mikor halnak meg. Szóval az érdekesség az, hogy analóg a helyzetem, mert, ahogy senki a világon, én sem tudom, hogy mikor fogok meghalni. Mégis úgy érzem, mivel gyógyíthatatlan, halálos betegségem van, mintha tudnám a napot! Pedig nem tudom, sőt akár elüthet egy autó, fejemre eshet valami, vagy éppen a szívem mondja fel a szolgálatot, de ezekre nem gondolok úgy, hogy mikor is fog bekövetkezni. Úgy érzem, hogy már ki van jelölve egy nap, de még titkolják előttem. Ebben a lényeg, hogy ki van jelölve!!
Nem félek a haláltól. Olyan változatos, hihetetlen életem volt, hogy három ember életét éltem meg. Én nem csak a két végén égettem életem gyertyáját, hanem középen is alágyújtottam. De egy percig sem sajnálom, hogy így éltem!!
Egy dolog, amiben félek dönteni, hogy milyen temetésem legyen. Nem bírom a bezártságot, és attól tartok, hogy ha esetleg tetszhalott lennék és a koporsóban, vagy a krematóriumban felébrednék, abba rögtön belehalnék. Azért szeret Isten, mert ebben a pandémiás világban – olvastam a neten!! – itt Magyarországon a koporsós temetésre három hónapot, a hamvasztásosra hat hónapot kell várni. Lesz időm felébredni!
Hogy lássa minden olvasóm, hogy nem zuhantam magamba, vidáman viselem a sorsomat, kérek mindenkit, hogy egy szál virággal jöjjön el a temetésemre, ha akkor már ki lehet mozdulni. Figyelni fogom, hogy ki jött el, és ha hiányzik valaki barát, akkor lesz nemulass!!
És most még egy kérés mindenkihez.
Szeretnék egy weboldalt csinálni a netre, ahová feltenném az összes írásomat az „utókornak „, de sajnos nem értek hozzá. Aki tud, kérem, segítsen ebben (nem kérem ingyen!!), és üzenjen, vagy valamilyen módon vegye fel velem a kapcsolatot, hogy elmondhassam mik az elképzeléseim!
Előre is köszönöm a segítséget és elnézést kérek ezért a kicsit morbid írásomért!! De ismertek, én már csak ilyen vagyok.
Boltos Gyula alias Cassandra
Szigetszentmiklós 2021. április
Comments