azok a „csodálatos 50-es,60-as évek”
Ezt a kis összeállítást ajánlom azoknak, akik akkor már éltek, hogy visszaidézzék azt a kort, továbbá ajánlom azoknak, akik nem éltek akkor, s ha ezt olvassák, talán el sem hisznek semmit ezekből.
TV: Akkoriban egy utcában talán két családnak volt TV-je. Esténként a kiváltságosok elindultak ezekhez a családokhoz sámlival, hokedlivel megnézni azt az egy műsort.
SZÍNES TV: Amikor még nem volt színes Tv az üzletekben, akkor lehetett illúziót vásárolni. Ez egy üveg, vagy plexi lap volt, ami három részre osztva volt befestve, halvány festékkel. Az alsó rész zöld volt, a középső piros, a felső sáv meg kék. Oda kellett tenni a Tv elé, és már volt is színes Tv!!
TELEFON: A vezetékes telefonra, akkor még nem volt mobil) úgy 15-20 évet kellett várni. Amikor égre megkaptad, és szerettél volna beszélni külföldre szakadt, disszidens családtagjaiddal, akkor először fel kellett hívni egy központot, ott leadni a hívott számot, és várni, amíg kapcsolnak. Persze előtte bekapcsolták a lehallgató, és rögzítő berendezést, majd felhívtak, és engedélyezték, hogy beszélhess.
LADA: A máig ismert autómárkára 8-10 évet kellett várni, mire megvehetted. Persze az ára az államnak kamatozott addig.
HŰTŐSZEKRÉNY: Azért pontosítanék, ezek jégszekrények voltak, mivel akkoriban nem volt elektromos hűtőszekrény, legalább is Magyarországon nem. Ezek a szekrények kívülről szigetelve, belül duplafalú horganylemezzel volt bélelve. Nyitható fedővel, s az alján egy csavarral, ahol a megolvadt jeget ki lehetett engedni. A jeget a duplafal közé a jeges törte bele jégcsákánnyal.
JEGES: Hetente kétszer jött a csöpögő jeges autó, stentori hanggal „Jegeees, itt a Jegeeeees”!!!!, majd a vállukra terírett, már teljesen átázott vászonzsákra téve hordták be a lakásokba a 100 x 20 20 cm-es jégtáblákat, illetve hasábokat.
ÓSZERES: Folyamatosan járták az utcákat, hangos kiáltással Óóóóóószeres, Óóóóószeres, használt ruhát cipőt, mindent veszek.
KÉSÉLEZŐ: Általában egy cigány ember volt, aki kéthetente járta az utcákat biciklivel, amit megfordított a nyergére állított, majd egy segédasztalt szerelt rá, és úgy élezte a késeket, hogy a fenőkorongot a biciklipedállal hajtotta!!!
PETROFOR: Ez meg egy petróleumfőző volt, alján egy tartállyal, amiből egy kanóc állt ki. A tetején volt két olyan rács, mint a mai gáztűzhelyeken, amire a főznivalót lehetett tenni. A tűztér elején volt egy 10x10 cm-es ablak, Mária üveggel beüvegezve (ez egy éghetetlen, csillámpapír szerű, valamennyire átlátszó anyag volt), amin keresztül lehetett nézni a láng intenzitását. Minden megjelenik előttem, ahogy beszélek róla, még a falon lévő petróleumlámpa, amivel takarékoskodás miatt sokszor világítottunk. Ennek minden háztartásban kötelező volt lennie, akárcsak az egérfogónak.
SPARHELT: Ez egy öntöttvas lapos tűzhely volt, aminek egyik része a sütő, a másik része pedig egy tüzelőtér volt. Egy rostélyon keresztül az elégett fa, szén, parázs lehullott egy tárolóba, a hamusba. Itt készült az igazi csemege, a hamuba sült krumpli. A lehullott forró parázsba mindig bele tettünk öt-hat szemet, majd amikor szép ropogós lett a héja, kivettük.
Jobb napokon vajjal, rosszabbakon zsírral megkenve, szeletelve megettük. Pompás volt.
A szobákba általában nem jutott fűtés a téli időkben, ezért sokszor harc alakult ki a gyerekek között, hogy ki birtokolja a legjobb pótmelegítőt. Ez az öntöttvas vasaló volt, ami a legtovább tartotta a meleget, második helyezett az előmelegített tégla volt, harmadik pedig a melegvízzel töltött, vastagfalú, csatos üveg. Ezeket tették a lábukhoz, nyakig bebújtak a dunyha alá (ez egy libatollal megtöltött, a lepedőanyagnál egy kicsit vastagabb huzat volt), s így aludtak el. Persze az is lehet, hogy ez csak 1956 környékén volt így, de ez maradt meg az emlékeimben.
Karácsonykor fenyőgallyakat tettünk a platnira, vagy ha akadt narancshéj, s így kellemes illatokat varázsoltunk a konyhába.
NARANCSPAPÍR: Akkor még nagyon ritkán lehetett narancsot venni. Minden egyes darab külön be volt csomagolva gyönyörű, színes selyempapírokba, amiket ki simítottunk, majd lesúlyozva gyűjtöttük többen is.
TÚRÓS NÉNI: Ez az 56-os időkben volt, amikor az üzletek többsége még zárva volt. Egy idősebb néni járta az utcákat egy nagy hátszatyorral, amiben túró, tejföl, sajt volt. A közeli faluból jött fel. A tehenek nem tudták, hogy forradalom van, azokat megkellet fejni, és a tejet feldolgozni szállítható termékekre.
TEJ, PÉKSÜTEMÉNYEK: Mikor már kinyitottak az üzletek a forradalom után, hajnalban szállították ki(üzletnyitás előtt) a Közértekbe a tejeket( különböző minőségű), és a kiflit, zsömlét. Ezt csak letették az üzlet elé az utcára. Tudom mára ez hihetetlen, de senki nem lopott el belőle, vagy, ha elvett, mellé tette az árát. Fiatalok, ma is meg lehetne ezt csinálni így???!!!
MOZI: Egy zsöllye jegy 2 forint ötven fillérbe került, s ez az első három sorba szólt. Az ötven fillér az artista műsor volt, amit a nagyfilm vetítése előtt rendeztek. Ebben bűvészek, akrobaták, egyensúlyozó művészek léptek fel, s ezt az első sorokból nagyon jól lehetett élvezni, mert a műsort a vetítővászon előtti színpadon rendezték.
TÜKER ALÁGYÚJTÓS: Ez egy cigarettadoboz nagyságú, zsírpapírba csomagolt, olajozott fűrészpor volt, ami elég sokáig tartotta a tüzet, amíg a vizesebb fák is meggyulladtak.
IKKA ÉS SEGÉLYCSOMAGOK: A Nyugat rendszeresen küldött segélycsomagokat, melyekből mindig a szerencsésebbek kaptak. Nem tudom, apánk hogyan intézte, talán a három gyerek miatt, de nekünk sokszor jutott a csemegékből. Ezek a csomagok tele voltak minden jóval: tejcsokoládé, tejpor, amerikai cigaretták (Camel, Chesterfield), amelyeket már szagolni is jó volt, s mivel senki nem dohányzott a családban, a cigik jó cserealapot adtak más fontosabb élelmiszerekhez.
Emlékszem néha kaptunk IKKA csomagokat, - ez azt hiszem egy segélyszervezet volt-, benne klassz ruhákkal.
1. SNÚROZÁS: Akkoriban még voltak réz 10 és 20 filléresek. Főleg Húsvétkor játszottunk, mert akkor ezeket kaptuk a locsolkodásért. A nedves földre a pénzzel húztunk egy kb. két méter széles vonalat, aminek a két végét lezártuk egy-egy rövidebb vonallal. Ez volt az érvényes pálya. Elálltunk a vonaltól úgy három méterre, és mindenki dobott két pénzt a vonal felé. Próbáltuk egymás pénzét kiütni, ugyanis a győztes az volt, aki úgy dobta a vonalra a pénzét, hogy azt a vonal pont felezte. Rá lehetett dobni, hogy kiüssed, s ha már senki nem akart rádobni, akkor sorrendben elkezdődött a rítus.
Összeszedtük a pénzt, az első helyezett a markába fogta, összerázta, feldobta a levegőbe, majd amikor leestek a földre, a „fejek” az övé lettek.(tudjuk, ma is fejnek és írásnak nevezzük a pénzérmék két oldalát). Ezután jött a második, aki a megmaradt pénzeket dobta fel, s így tovább.
IDŐJÁRÁS: Amíg az előzőekben felsorolt dolgok mára jó irányba változtak, fejlődtek, addig az időjárás drasztikusan elromlott.
Gyerekkoromban még pontosan, szinte hónapokra elosztva követték egymást az évszakok. Tavasszal nyíltak a virágok,- illatuk a mai napig kellemes emlékeket idéz fel bennem. Ragyogó időben locsolkodtunk Húsvétkor, nyáron meleg volt, és kánikulai strandidő, az ősz az ősz volt kellemes átmeneti idővel, és a tél az igazi havas tél volt. Mára ez is teljesen felborult. Az embernek a természetbe való egyre sűrűbb, és drasztikusabb beavatkozása (atomrobbantások, erdőirtások, ózonpajzs gyengítése, stb.) megváltoztatta a szabályos ciklikusságot, elpusztított állatfajokat, előcsalt egy csomó sosem ismert betegséget (ebola, HIV, rák … stb).Természeti katasztrófákat idézett elő olyan helyeken, ahol ezeknek hírét sem hallották, s olyan mennyiségben, mint amilyen soha nem volt.
Ezzel kapcsolatban borzasztó pesszimista vagyok.
Úgy gondolom, hogy az ember elindította saját maga kipusztítását. Állandó példaként mesélem mindenkinek, hogy az általános iskolában a biológia vagy természettan órára mindenki be tudott hozni egy dobozban preparálva, legalább hatfajta lepkét, amelyeket az utcán fogtunk, egy sűrű levelű növénnyel leütve, hogy ne sérüljenek meg, míg ma már a Duna parti erdőkben is csak elvétve látni a legegyszerűbb káposztalepkét is, nemhogy villásfarkút.
Ha hívő lennék, azt mondanám, Isten elkezdte büntetni az emberiséget. De mivel nem vagyok igazi hívő, bár ateista sem, úgy gondolom, az a valaki vagy valami, aki irányítja az életünket- mert biztosan irányítják !!! - most már megelégelte, hogy az emberek mindig tönkreteszik a játékát.
Hát ennyi lett ez a mai kis visszaemlékezés. Remélem szeretettel olvasták.
2017. január 23.
Boltos Gyula alias Cassandra
Comments