Mottó
Vízió, vagy nem?
Éjjel jöttek szokás szerint. Nem tudtak felverni a legszebb álmomból, mert már régóta nincsenek álmaim, sőt egy ideje nem is alszok éjszaka. De ezt ők nem tudhatták.
Meglepetésszerűen jöttek, mint hajdanán az 50-es években, csak nem fekete Pobeda-val, hanem besötétített üvegű fekete Mercedes-szel.
A szavak csak úgy csattantak: - Öltözzön fel, velünk jön!!!
Mit ne mondjak, be voltam szarva rendesen. Nem tudtam melyik írásom csapta ki a biztosítékot odafenn, csak tippelni tudtam. Beszállás után a biztonság kedvéért bekötötték a szememet, de nem tudták, hogy én így is (hangok, zajok és mozgás után) tökéletesen tájékozódom.
Egy pincébe vittek, ahol levették a szememről a kötést. A valaha általam látott legmodernebb irodakomplexum tárult elém. Átlátszó üvegfalak osztották több részre a termet, ahol kb. tizenöt-húsz ember dolgozott egy-egy íróasztal mellett.
Vezetőm végre megszólalt.:
- Ön azon kevés kiváltságos közé tartozik, akik megismerkedhetnek az ország legfontosabb Hivatalával. Az itt dolgozók termelik meg a nemzeti jövedelem 80 %-át. Ők különlegesek, de az állam legértékesebbjei. Kiválasztásuk a történelem során már korábban többször alkalmazott elvek alapján történt. Az alapkövetelmény a rosszindulatúság volt, de bónuszpontokat adtunk az önzésre, az irigységre, a „se kutyája - se macskája” feltételre. Egyáltalán, olyan embereket kerestünk, akik alkalmatlanok a társadalomba való beilleszkedésre, a sorsukkal elégedetlenek. Haragszanak az egész világra, s nem csak azt az elvet vallják „hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha az enyém megdöglött”, hanem még azt is, hogy a szomszéd is dögöljön meg. Valamiféle kreativitás is szükségeltetett, de a többség a hatalomból konc nélkül maradt funkcionáriusokból, kiélhetetlen hatalomvággyal telt leszerelt katonatisztekből, és sunyi, rókalelkű hivatalnokokból tevődik össze.
- Hogy hogyan kerül a képbe maga?
- Olvastuk publicisztikáit, ismerjük a mindenkori hatalommal való szemben állását, cassandrai jóslatait, melyek közül az „Összeesküvés elméletben” leírtak nagy hasznunkra voltak a rend megbontásában. Úgy gondolták ott legfelül, hogy ezt a fantáziát, amivel maga rendelkezik, ki kell aknáznunk. Nos miről is van szó.
- Ennek a Hivatalnak nincs neve. Mi magunk között KURVA-KHT-nak hívjuk - minden nap úgy jövünk el otthonról, hogy megyünk a kurvákhoz -, ami a Kiba…ott Új Rendeleteket Vérlázító Adókat Kitaláló Hivatal Tagjai rövidítése lenne. Az itt dolgozók teljes munkaidejükben azon dolgoznak, hogy minél nagyobb stresszbe, szegénységbe, betegségbe, őrületbe kergető új adókat, díjakat, rendeleteket találjanak ki, melyeket aztán a Parlament vagy a Miniszterelnök jóvá hagy. Akkora az államadósságunk, hogy csak ilyen drasztikus lakossági terheléssel tudjuk valamelyest csökkenteni azt. Az ellenzék is azért nem törekszik olyan nagy erővel a hatalomra, mert ő sem tud megoldást ezekre a problémákra, s így inkább az elszegényedett nép nevében ostorozza a kormányt. Na elég is ennyi a politikáról, s most már munkára.
- Maga addig marad itt, amíg a kis kreatív agyával ki nem talál öt újabb bevethető adónemet vagy díjat, járulékot. Nem hiszem, hogy ez nehezére esne. Megszökni ne is próbáljon, mert több más, és más kódú ajtón lehet csak kimenni innen, s minden ajtónyitáshoz két ember kell.
- Jöjjön, bemutatom a munkatársait.
Itt a hallban van a mi dicsőség táblánk, amelyre minden hónapban a legnagyobb sarcot kirovó munkatársunk fényképe kerül.
Sajnos, a dolgozók előzetes kiválasztása ellenére, vagy éppen azért többször előfordul, hogy leköpdösnek egy-két képet. Összességében azonban ez a kiváló munka elismerése, habár az irigységi tényezőt sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
A nagy fényképen biztosan felismeri K.M. pénzügyminisztert 1992.-ből, az ÁFA atyját, aki rögtön 25%-ot hozott az áremeléssel. Ő a példaképünk.
De itt láthatja kollégánkat, aki a légköbméteres fogyasztás mellé kitalálta a gáz fűtőértékének árképzési befolyását, majd az elosztási forgalmi díjat, és a rendelkezésre állási díjat.
Később továbbfejlesztette a korrekciós díjjal - ezt mi sem tudjuk micsoda - és az egészet még átszámolja Megajouleba. Maga szerint ezt tudja követni valaki.
Na és itt van, aki a jól bevált, de ellenőrizhető percdíjak helyett bevezette az impulzus számlálást, a minden megkezdett percet vezette be a telefonálásnál, meg a hívásfelépítési díjat. Mert ezt a pórnép minden ellenvetés nélkül elfogadja, hiszen egy hívást fel kell építeni. Nem??? Na jó maga csak ne válaszoljon.
Ez a kolléga találta ki régebben a vízdíjnál a környezetterhelési díjat is.
A hónap dolgozója most az a kolléga lett, aki kitalálta, hogy addig nem szolgáltatunk áramot, amíg valaki nem köt hálózathasználati szerződést, ami persze újabb díjjal jár.
Ha jól emlékszem - besúgóink jelentették - ön gondolkodik azon, hogy próbapert indít ez ügyben. Jól szedje össze magát, mert Hivatalunk rendelkezik az ország legjobb ügyvéd csapatával is!!
Most már látja, hogy a cél olyan új adók, díjak kitalálása, amely minél több embert érint, amiből az államnak a legtöbb bevétel keletkezik, s ezáltal a nép még kiszolgáltatottabbá, irányíthatóvá válik.
Megérkeztünk az irodájához. Nézzen körül, rendezkedjen be, hiányt semmiben nem fog szenvedni, csak nyomja meg az asztalán a kívánságának megfelelő gombot.
Munkára fel!!
Hát most itt ülök és töröm a fejem. Egy biztos innen ki akarok menni, vissza a családomhoz bármi áron is. Már most elnézést kérek mindenkitől a kreativitásom miatt, de remélem nem fognak élni az általam kitalált újabb adónemekkel.
Három napig voltam a Hivatalban, de csak három új adónemet találtam ki. Tetszett nekik, ezért eltekintettek a maradék kettőtől. Most leírom az általam kitaláltakat, hogy mindenki fel tudjon készülni rájuk, de ne nagyon bizakodjanak, hiszen az a másik húsz ember folyamatosan azon töri a fejét, hogy mivel tudnák még jobban megkeseríteni az emberek életét.
Ime:
Egykori sportminiszterünk megrendelt egy csomó beléptető kaput a stadionokba, de ezek nem lettek felszerelve. Javasoltam, hogy minden lakásra, kapura szereljünk fel egy ilyen beléptetőt, ami csak 100 Ft bedobása után nyílik ki, s engedi belépni az otthonukba az embereket. Elnézést ez borzasztóan tetszett nekik. Sajnos a nagyfőnök továbbfejlesztette, és kiléptető kapuként is akarják használni, hogy az utcára kilépők is fizessenek 100 Ft-ot minden távozáskor. Ez egy 3 fős család napi kétszeri ki-be léptetése esetén, 3 millió kapuval számolva 3,6 Mft napi bevételt jelentene az államkasszának. Éves szinten 1314 Mft lenne, ami valljuk be nem kevés összeg.
A kötelező tüdőszűrési vizsgálaton minden embernek megmérnék a vitálkapacitását, vagyis a tüdő levegőfelvételi teljesítményét, majd ennek függvényében lélegzetvételi adót rónának ki mindenkire.
Mivel még sok helyen nem jut járdára, sőt a közutakon is egyre több a kátyú, kitaláltam egy járda-és útkoptatási adót, melyek nagysága az emberek cipőméretétől függne. Így természetesen és igazságosan a gyerekek kevesebbet fizetnének.
Szégyellem magam, de ez volt az ára a szabadulásomnak.
Hazafelé is bekötötték a szememet, de akkor már tudtam hol voltam. A Parlament titkos pincéjében van ez az iroda, de a létrehozók mindig egy-két szinttel feljebb vannak.
Ha valamelyiket is bevezetik a háromból, kérem ne kövezzenek meg, enyhítő körülményként vegyék figyelembe, hogy erős kényszer alatt álltam.
Ja, és ez nem jóslat!!
2008.december 26.
Comments