Csajozás Bükön

Mottó

„Visszaemlékezés egy bükfürdői vidám hétvégére, egyben tanmese a kapzsiságról.”

Az asszony barátnőjének egy Bükfürdő melletti kis faluban volt háza, s mi egy hosszú hétvégére leautóztunk egy kis kikapcsolódásra hozzájuk. Ő az egyik fiával volt lent, és természetes programként adódott, hogy az egyik nap kimegyünk a büki strandfürdőre napozni, úszkálni, netán-tán csak áztatni habtestünket a gyógyvízben.

Marcsi fia, Bécike, abban az időben rajongással hódolt a különböző izomerősítő gyakorlatoknak, és hogy még tökéletesebb legyen, a különféle testépítő anyagoknak is. Izmos, mesterségesen is felduzzasztott alakja, barnára sütve vonzotta a női tekinteteket, de ő maga kielégült ezen pillantások begyűjtésében, és igen nehezen tudott beszélgetésbe elegyedni a lányokkal, mert igazából nem is nagyon volt más témája a fitnessen kívül.

Kedvesem és Marcsi tíz méterre a medencétől napoztak, én a medencében hűsöltem, míg Bécike a parton Adoniszi pózban, be-beremegtetve izmait „sasolta” a csajokat. Hát nem mondom látvány volt bőven, még az én szívem is meg-megdobbant, amikor rájuk néztem, de főleg amikor „arr”gondoltam.

Béci nem akart bejönni a vízbe, mert szerinte a klór tönkreteszi a bőrét. Pár évre rá, amikor leszokott a testépítésről, mondtam neki, inkább a vízbe jöttél volna be Bükön!! Ugyanis a sok szertől szétrepedt a bőr a testén, s olyan lett - elnézést a hölgyektől -, mint aki túl van három szülésen, narancsbőr csíkok mindenhol.

De akkor, aznap, sehogy nem akart bejönni a vízbe. Csak mondta: - Figyelj, az a két csaj hogy sasol engem!! Hagyom még őket élvezkedni, majd utána intézkedek. Erre már felkaptam a vizet. Mondom magamban te akarsz engem tanítani a csajozásról, no várj csak!!

Úgy öt méterre ültek a lányok a parton, belelógatva lábukat a medencébe, a mi felállásunk változatlan volt. Én álltam a vízben, Bécike félülő pózban a medence szélén mutogatta izmait.

Hirtelen elkezdtem vele hangosan kiabálni, hogy mindenki odafigyeljen:

- Nem megmondtam neked, amikor eljöttünk otthonról, nehogy otthon felejtsd, de te csak nem hoztad el!!!

- Mit nem hoztam el, mit nem hoztam el? - kérdezte ijedten.

Már mindenki minket figyelt tágra nyílt szemmel, mi lesz ebből.

- Látod, most nem kellene kint ülnöd a parton, bejöhetnél a finom vízbe, ha elhoztad volna a DONALD KACSÁS ÚSZÓGUMIDAT A DEREKADRA!!

Kitört a röhögés a környéken, a Bécike mást nem tudott tenni, - mentve a menthetetlent -, hogy beugrott a vízbe, és kergetni kezdett. Én úgy intéztem, hogy a parton ülő lányoknál érjen utol, akikkel, Béci későbbi nagy örömére, azonnal összeismerkedtem. Megbeszéltük, hogy este lehet, hogy lemegyünk Szombathelyre a Discó-ba, de ez csak utóbb Bécikének sikerült, nekem behúzták a féket.

A strandon Bélus azonban tovább sasolt. Egyszer csak ujjongva rohan hozzám, - Gyulám, a világ leggyönyörűbb lányát láttam, de a szüleivel van, s nem merem megszólítani sem. Eláll a szavam a szépségétől. Gyere, keressük meg, és lécci, segíts nekem megismerkedni. Elég sokáig kellett hezitálnom, - két pillanat -, hogy illik-e nekem csajok után futni, amikor itt van az asszony, de hamar meggyőztem magam, én csak jót teszek a fiataloknak.

Bejártuk az egész fürdőt, mire rátaláltunk a büfénél. A mamájával álltak ott, a lány a sorban, a mama egy kicsit oldalt a soron kívül. A mama olyan 50-60 közötti, túlsúlyos, szigorú arcvonású nő volt, harcsaszájjal, melynek lefelé görbülése még szigorúbb, és talán ellenszenvesebb arcot generált neki. A feladat, hogy összehozzam őket a csajjal, nem ígérkezett könnyűnek, mert a mama olyan volt, mint akit még szerelemből meg nem csókolt senki. Mégis ezt a vonalat céloztam meg.

Mondtam Bécikének maradj mellettem, és csak akkor menj oda a lányhoz, ha mondom.

Odaléptem a mamához, mélyen meghajoltam (fürdőruhában elég ciki volt) és megszólítottam:

- Asszonyom, elnézést kérek öntől, hogy így ismeretlenül megszólítom, engedje meg, hogy bemutatkozzak: Gr.- elharaptam a gróf szó végét - Esterházy László vagyok, s ez itt fiam Béla. Látom meglepődését, csak annyit szeretnék mondani, minden kérkedés nélkül, hogy igen abból a családból. De kérem, ezt ne is említsük többet.

- Ne haragudjon kedves Uram, de mit óhajt tőlem?

- Asszonyom engedélyt kérek öntől, hogy fiam Béla pár szót válthasson a lányával, akinél gyönyörűbbet még nem látott a Földön, természetesen az ön felügyeletével.

- Hát manapság ritka az ilyen tisztelettudó kérés, de tudatom önnel a lányomnak komoly udvarlója van már.

- A fiamnál komolyabb? Asszonyom, ez a fiú a Világbank egyik igazgatója, négy diplomája van, hat nyelven beszél, palotája van Brüsszelben, Párizsban, mert ő készíti elő a magyarok belépését az EU-ba. A garázsokban ott állnak a Bentley-k, Ferrarik, Lamborghinik. Ha komolyra fordulna a dolog, ez a fiú a tenyerén hordozná a lányát, és Fertőszentmiklóson, de az osztrák udvarban is grófnőként szólítanák.

- De én nem is holmi anyagi jóléttel akarok büszkélkedni, csak egyetlen - egy kérdést tennék fel önnek, őszinte választ várva:

- Volt már ön szerelmes az életében? Ne is mondja ki, nekem ennyi elég, amit kicsit könnyes szemében látok. Van-e jogunk megfosztani a fiatalokat attól, hogy megismerkedjenek egymással, beszélgessenek, megszeressék egymást, netán pár év múlva frigyre lépjenek? Ugye ön is úgy gondolja, hogy nincs jogunk. Nincs annál szebb érzés, ha két fiatal egymásra talál. Emlékszik, amikor ön és férje összekötötték az életüket? Az a sok síró nép (amikor magát meglátták) Hát jó, de csak beszélgetés, semmi más. Azért a kapzsiság már kiült az arcára, látta magát már a bécsi Operabálon a kancellárral táncolni, ha becsukta a szemét. Már nyert ügy volt.

- Azonban arra számítson asszonyom, hogy ha jól kijönnek egymással, én megkérem a fiam részére a lánya kezét.

- Még egy lapáttal rátettem: - Egyik nap átjöhetnének a kastélyba vacsorára, örömmel látnánk magukat.

Oldalba rúgtam Bécikét, most mehetsz csajozni.

A tanulság az, hogy a komoly udvarlónál is van komolyabb, pláne akkor, ha a szülő előtt megcsillantjuk a gazdagságot, a gondtalan jólét lehetőségét. És az el is „kapzsul”. Ez egy Csepel - szigeti kártyás nyelvújítási műszó, mondják úgy is, hogy bekapzsul, a jelentése ugyanaz, a pénz elveszi a józan eszét.

Hogy nekünk szülőknek micsoda verejtékes munkával kell megkeresni gyerekeink boldogságát, de megéri!!

Béci persze a sok eszével elfelejtette elkérni a lány telefonszámát a nagy sikerben. Hazafelé menet még láttuk őket egy napernyős asztalnál kajálni, de már nem merte megcsinálni az általam javasolt ismerkedést a papával.

Mondtam neki, odamész az asztalukhoz, ahol kajálnak - elnézést KÖJÁL ellenőrzés -, és mindenkinek a tányérjából kiveszel egy falatot. Két eset lehet, vagy jót röhögnek, s azt mondják, gyere fiam, ülj le, ilyen vő kell nekünk, vagy jól szájba vágnak, s akkor már semmit nem ér a grófságod, és el is felejtheted a csajt.

Inkább el is felejtette nagyon gyorsan.

2007.június 22.