Mottó
„Szomorú konstatálása az évek múlásának. Még jó, hogy tudok nevetni magamon.”
Merevedésre ébredek…
A derekamban.
Persze ez most vicc, mert „ott” is, de az meg azt jelenti, ki kell mennem a WC-re. Lenézek, még látom a végét, de már sokat takar a pocak. Borzasztó!!!!
Visszafekszem, s eltűnődöm azon a közhelyen, hogy a szerelem a hosszú együttélés során átalakul szeretetté. Szerintem ezt egy impotens férfi találta ki. Én csak úgy értelmezem, hogy ha megfogom a feleségem s..ggét, az már olyan, mintha a sajátomat fognám.
Azért biztos, ami biztos alapon - hátha nem csak pisilni kellett -, gyengéden felkeltem az asszonyt, megszeretgetem, ő is engem, s minden rendben.
Minden rendben??!! A frászt!!!
Kimegyek a fürdőszobába, visszahőkölök a tükörtől. Óvatosan körbenézek.
Betörő van a lakásban!!!! Az nem lehet, hogy ez a rosszarcú ember vagyok én? „Az a szép, aki reggel is szép” - éneklik, de valószínű nem rám gondoltak. Csapzott haj, kialvatlan szemek, borostás arc. Kellek én még valakinek azon a nőnemű személyen kívül, aki még az ágyamban szunyókál?
Az az igazság, hogy én ezt a kérdést azért folyamatosan csekkolom. Igazi vadász típus vagyok, világéletemben szerettem a nőket - mert megérdemlik -, s ezért lételemem a flörtölés. Ahhoz, hogy sikeres legyen a hódítás, tenni kell valamit.
Persze most már nem teszek érte már semmit.
Naná, hogy nem fogyókúrázok, nem sportolok, inkább megpróbálom behúzni a hasam. Nem teszek hirtelen mozdulatokat, ha leesik valami az asztalról, egyrészt, mert becsípődik egy ideg a derekamban, másrészt a kiválasztott ne lássa, hogy kopaszodik a fejem teteje. Hasonló okokból már nem fordulok olyan gyorsan utána egy jó fenéknek, mert akkor meg a nyakam roppan meg.
Elindulok dolgozni. A visszafordulások száma és távolsága napról-napra nő. Először csak az ajtóból, aztán a lépcsőházból, majd az autómból, míg végül a munkahelyemen káromkodok egyet, hogy már megint otthon felejtettem valamit. Kétszer is memorizálom a parkolóhelyem pontos adatait, mivel a nagyobb parkolókban már előfordult, hogy nem találtam a kocsimat, és rendőrért kiáltottam.
Azt mondják, ebben a korban már akkor kell aludni, amikor rájön az emberre az álmosság. A múltkor a piros lámpánál aludtam el a kocsimban, de a hátam mögött álló hülye felkeltett a dudálásával. Azt is mondják, hogy nagyon egészséges a délutáni alvás, függetlenül attól, hogy a „siesta”-t a déliek találták ki a meleg miatt. Ez az alvás tényleg olyan, mintha két óra alatt hat órát aludna az ember.
Ezt meg a főnököm zavarta meg a munkahelyemen, amikor asztalra borulva talált. Úgy, hogy cipelem tovább a fáradtságomat. Mint a viccben, olyan vagyok:
A kurva kapacitálja az idősödő manuszt:
- Gyere, menjünk fel ide a II. emeleti lakásomba a hátsó lépcsőn, és dugjunk egy jót!
– Az ember mondja: Vagy-vagy, cica-mica. A kettő együtt nem megy.
A telefon regiszteremben furcsa módon sokasodnak a „D” betűs ismerősök. Most, hogy jobban megnézem szemüveggel, ezek mindegyike úgy kezdődik, hogy Dr.
Még ilyet!!
Új ismeretségeket kötök a Gyógyszertárban. Flörtről szó sem lehet, ezek ismerik az összes betegségemet!! Félreteszik a kurrens gyógyszereket, de az piszkosul fáj, hogy sajnálnak.
Az esetleges randevúkon igéző szemkontaktust próbálok kialakítani, hogy a nő ne lássa az izzadságtól vizesedő hónaljamat, lassan, kimérten beszélek, hogy ne hallja a szuszogásomat, amit a szorosra húzott nadrágszíj idéz elő.
A futó kalandoknál, már nem a közös fürdőzés az elsődleges szempont, hanem a félhomály, nehogy elmenjen a páciens kedve az embertől.
Hatvan éves vagyok, de belül örök fiatal.
Örülök az életnek, szeretnék még sokáig ebben a fizikai állapotban maradni, ezért csak egy kérésem lenne.
Istenem segíts, hogy el ne felejtsem, miért is hajtom a nőket!!
2007.május 1.
Comments