Mottó
„Újabb két vidám történet az életemből. Tessék beleképzelni magukat a szituációba !!!”
A tyúk
Az eset egy Zsuzsanna bálon történt, valamikor 1984-ben. Szolgáljon vidám tanmesének arra a mondásunkra, hogy a látszat csal, s az igazság hihetetlen.
Közös barátunk, Pozsár Laci vezette akkoriban a IX.ker. -i Kinizsi utcában lévő, Kaltenberg sörözőt. Ez egy nagyon elit hely volt, ezért különös megtiszteltetés volt, hogy zártkörű bulit rendezett nekünk Zsuzsanna napra, vagy Zsuzsa barátosnénk szülinapjára, már nem tudom pontosan.
A meleg miatt mindenki egy rövid ujjú ingben volt (mármint a férfiak!), akkor még nem volt klíma az étteremben. Úgy harmincan lehettünk egy hatalmas nagy asztal körül, mely megannyi finomsággal volt megrakva. Nagyon jól éreztük magunkat, s a vacsora után a házigazda különleges vetélkedővel kedveskedett nekünk. Volt ott az asszonyoknak, bekötött szemmel való megismerése, sörivó verseny, és sok más.
Akkori barátnőmmel mi is részt vettünk ezeken a versenyeken. Ő megnyerte a sörivó versenyt (két korsót kellett minél gyorsabban meginni, de csak nők indulhattak), de azonnal rosszul lett a hirtelen ivástól, azonban nyerő típusa nem engedett meg semmi gyengeséget, és így tovább vetélkedtünk.
Én a habverő versenyen indultam, igen nagy előnnyel, mivel otthon rendszeresen főztem, s amíg még szüleim éltek, mindig besegítettem anyámnak a főzésben. Szét kellett választani négy tojássárgáját a fehérjétől, majd a fehérjéből egy habverő üstben kézzel, és természetesen egy habverővel habot kellett csinálni.
A vetélkedőt megnyertem, a barátok ünnepeltek, egyszer csak szétnyílt a tömeg, és Pozsár, a góré jelent meg kezében az ajándékkal. Ez egy hatalmas tyúk volt, amit - mielőtt felocsúdtam volna - egy „Itt van a nyereményed!!” felkiáltással hozzám dobott. Nálam jobban csak a tyúk ijedt meg, amit ugyan elkaptam, de a súlyánál fogva lefelé csúszott a mellkasomon, s mivel nem akart leesni a létező összes körmét belevájta a bőrömbe. Ingen keresztül is véres vonalakat gyártott a mellemre.
Én akkor - ítéljen el, aki akar! - nős ember voltam, és el nem tudtam képzelni, hogy ha ezeket a sebeket az asszony meglátja, hogyan fogom kimagyarázni.
Tipikus eset volt a „látszat csal-ra”, de tegye a szívére a kezét minden hölgy, aki olvassa, elhitték volna az igazságot, hogy egy tyúk karmolt össze??!!
Kénytelen voltam bujkálni egy pár napig, de a habverőversenyt rendesen megutáltatták velem.
Horror
Az előző történet időszakában mutatták be nálunk az első horrorfilmet, a „Nyolcadik utas a halál-t”, vagy Alien-t, Sigourney Weaver-rel a főszerepben. Barátaimmal, (úgy tíz-tizenketten) együtt néztük meg a filmet. Kissé előítélettel voltunk felé, hiszen ilyet még nem láttunk.
Először kuncogtunk, de később egy kicsit mi is hatása alá kerültünk, amikor vészjósló zene és képek után támadt a szörny, vagy amikor kirobbant a főhős hasából a gusztustalan állat.
A közönség néma csendben nézte a filmet, feszülten meredve a filmvászonra. Mi a földszinten az utolsó előtti sorban ültünk, s az utolsó sor mögötti teremből vetítették a filmet.
Mindig szerettem meghökkenteni az embereket, ezért az egyik félelmetes jelenetnél csöndben megkérdeztem a haverokat, szerintük mit tennének az előttem ülők, ha megfognám a vállukat, akkor, amikor várják a filmen a szörny támadását.
Mondanom sem kell, lehülyéztek, durva viccnek tartották volna, mert mi van, ha esetleg valaki úgy megijed, hogy megáll a szíve. Igazat adtam nekik, de csak nem hagyott nyugodni a dolog, s nemsokára rájöttem, mit kell csinálnom.
A film tele volt gusztustalan, gyomorforgató jelenetekkel, nyúlós szörnyekkel, amelyek egy földalatti tojáshalmazból keltek ki. Nem volt egy szívderítő látvány.
Ez adta az ötletet a meghökkentésre. A legközelebbi ilyen gusztustalan jelenetnél felugrottam, s előrehajolva az emberek feje felett elkiáltottam magam:
- Hánynom kell!!
Az előttem lévő sor két sort ugrott előre, hogy le ne hányjam őket, én meg ugyanazzal a lendülettel megfordultam a mögöttem lévő sor felé:
- Nem bírom tovább!!
Ilyet még nem láttak, a leghátsó sorban ülők egyszerűen háttal felmásztak a falra, hogy nehogy rájuk menjen. Persze nekem eszem ágában sem volt hányni, de a botrány elkerülése végett gyorsan kimentem a sorból (felugrálva nyitottak utat nekem) majd a mozi előtt vártam meg a haverjaimat.
S milyen a tömegpszichózis?? A haverok mondták, amikor kijöttek, hogy a mutatványom után többekre rájött a hányinger vagy gyomorfájdalom, s egyenként mentek utánam a WC-re.
A vicc egy kicsit durva volt, de hetekig ezen röhögtünk.
Sorry mindenkinek.
2007.július 24.
Comments