Tesó, megmondom én a frankót …

Mottó

„A cigányok meglincseltek egy tanárt Olaszliszkán, a gyerekei szeme láttára. Ez az írás ezért is született, s úgy gondolom a maró gúnynál sokkal több társadalomkritika van benne. Legalább is én így terveztem”

Újsághír 2006.11.16. A második roma csoport indult el Svédországba, hogy ott menekültként új életet kezdjenek.

Figyu tesó, megmondom én neked a frankót, én tudom az igazságot, no jó a felét vagy annyit, amit el is hiszel. De nekem elhiheted vazzeg, tudod én soha nem hazudok. Jó, jó, a múltkor a zsaruknak egy kicsit, meg az asszonynak néha, de minek kérdeződzsködnek.

Már régóta tuttam, innét el kell menni. A munkanélküli segélyt már nem sokáig adják, a nyóc purdé után kapott családi pótpénz a kocsmába se ölég, nemhogy gyerekeket tartsak el belőle. Te is tudod, itt csak két dolgot szajkóznak nekünk: Tanulj! Dolgozz! Azt hiszik ezek a nagyokosok, hogy ez olyan könnyű. Montam is a munkanélkülin, mér nem ajál egy őtönyös, sétálós állást, azt igen tudnám csinányi. Erre mondja a csávó ahhoz tanúni kéne. Pedig én láttam azokat a fazonokat, csak sétálnak, meg mutogatnak egész nap, hogy ide menjenek, meg oda vigyék. Ehhez már én is eleget tudok.

Szóval tesó, én már régebben láttam, hogy itthon szar van a palacsintában, s az első romákkal kiaveltam Srazburba igazságér. Nagyon szépen éltünk egy darabig, melózni sem kellett, még egy kis lóvét is kaptunk, s úgy nézett ki minden okés lesz. Oszt kiderült, hogy a vezírünket otthon kőrözik valami erőszakosság miatt, mire az hazament, ottfogták, mi meg itt maradtunk szószóló nélkül. Gondolhatod rögtön hazapateroltak minket.

Figyu tesó, mondok neked még valamit. Ezek ott nem beszélnek semmilyen nyelvet, se a magyart, se a cigányt, gondolhatod milyen sötétek. Jó, beszélgetnek egymással, de olyan nyelven, amit szerintem a világon más ember nem tud megtanulni. Mégha előtte olvasni meg is tanulsz, semmire sem mész vele, mert másképp mondják, mint ahogy le van írva.

Még ilyet. Tudod, ott is vannak cigányok, de azok nem beszélnek cigányul - jó, közülünk se mindenki - , de azokat arabsoknak hívják.

Egyszer csak a haverom haverja olvassa, hogy várják a romákat Kanadába. Azt mondták ott sok biboldó van, akik segítenek a kisebbségnek. Dzsanelod, nem köllött kétszer mondani, a csajommal meg a kiscsávókkal útra is keltünk. Rögtön kaptunk igen baró kolyibát, ahol bebútoroztunk. Képzeld, ezeknek a nyugatiaknak is ugyanaz a becsípődése van, mint a magyaroknak. A csávó mondja, hogy először nyelvet kell tanulni! Anyád-! Ugyanaz, mint a francia, mást írnak, mást mondanak. S csak utána tudunk dolgozni.

Tesó, hallottál má olyat, hogy valakit vendégségbe hívnak, oszt dolgoztatni akarják?

Hát ezek el voltak tájolódva.

Zsigával kimentünk a városba egy rakás gagyi gyűrűvel pénzt keresni. Nem hiszed el, meg sem állt a nép, nemhogy megnézték vóna, vagy alkudtak vóna. Mongyuk ez nekik se vót könnyű, mer kurvára nem értettük, mit gagyogtak az ottaniak.

Gondoltunk egy nagyot, s két kartondobozon elkezdtük mutatni nekik az itt a piros, hol a pirost. Ez egy- két hétig bejött, már azt hittük jó helyen vagyunk, gond egy szál se.

De tudod, ott is vannak sötétek. Nem csak agyilag, hanem bőrileg is. Mer hogy ezek a mocskos, büdös, lusta, nemdógozó niggerek az egyik nap elvették az összes pénzünket. Micsoda aljas, rabló, rasszista népség. Másnap összehívtak minket, és kitettek egy csomó hangszert elénk, hogy ki tud ezeken játszani. Csak azt hajtogatták dzsipszi mjúzik, dzsipszi mjúzik. Tesó, képzeld, ezek azt hitték, hogy minden cigány zenész, mert azt hallották, hogy a vérünkben van. Hát egy kis alkohol volt is bennünk, de én életemben nem láttam közelről cimbalmot, de a csoportunkból sem akadt egy sem, aki tudott volna akármelyiken játszani. A dzsipszi mjuziknak lőttek.

Másnap többünket elkaptak az áruházban, hogy fizetés nélkül akartunk emenni. Pedig nem így volt, csak nem tudtuk külföldijül elmondani, hogy később kapjuk meg a segélyt, és majd behozzuk utána a pénzt. Beszélhetsz ezeknek, ezek sem beszéltek cigányul - azért ezt is megtanulhatták vóna, ha annyit beszélnek a tanulásról - , s így a rendőrségen kötöttünk ki.

Vót balhé a táborban. Valahogy kihoztak minket, de nem telt el három hónap, és a határt lezárták a cigányok elől idefelé, minket meg hazatoloncoltak.

Hát tudod tesó, ilyen rasszista - azt hiszem így hívják azokat, akik nem szeretik a cigányokat - országba én nem is akarok élni.

Most itt vagyunk megint nekiindulva Svédbe. Mer menekülni kell innét.

Tudod tesó, volt ez az olaszliszkai balhé. Aszt mondják lincselés, de ilyen szavat nem ismerek. Ez betett nekünk. Tudod, elütöttek egy roma gádzsit, jó csak meglökték, de akár be is verhette volna a fejét, meg is hóhatott volna akár. Tudod „szemet szemért” ,azt mondják így van a Bibliában leírva. Én ugyan nem olvastam, de olyan monta aki tud olvasni, hogy frankón benne van. Erre fel a romák agyonverték a sofőrt. Mencségükre legyen mondva, setétedett már, és így nem nagyon látták mekkorát rúgnak, vagy ütnek.

Szóval menni kell, pedig már jól alakultak a dolgaink. A tévébe, meg az újságokba már nem mondják ki azt a szót, hogy cigány, csak roma, pedig te is tudod, mi egymás közt a cigányt használjuk. Mindenhol van kicsibb kormányzat, vagy mi a fene, ahol az érdekeinket képviselik!! Már nem az az első kérdés, hogy miért nem dógoztok, hanem azt akarják, hogy segítse mindenki a beilleszkedésünket, ne legyen mekkülömböztetés, meg ez meg az. Ugyan ezek a kicsibségi dolgok pontosan mekkülömböztetnek minket, de hát fent a sok okos ezt nem látja .

Sajnos azonban itt is dúl a rasszizmus, meg a szögreráció, vagy hogyishíják. A stilisztikát úgy igazíccsák, hogy az nekik jó legyen. A fehérbőrű rablókból direkt keveset kaszniznak be, csak hogy elmonthassák, hogy a börtönökben a rabok majd mindenike cigán. És az olaszliszkai romáknak is bújkálni kell a színhedek elől!!! Milyen ország ez?!?!

Cigánykérdést csinálnak egy egyszerű gázolásból. No de majd most más lesz!! Vár minket a szabadság, vége az üldözésnek. Menekült sátuszt kérünk - ezt az Elemér mondta, hogy így kell írni, meg hogy ez egy törvény Erópában - ,és ha megkapjuk, állítólag akkor mán nem kell dolgozni többet.

Na avesz! Gyere tesó te is!

Szigetszentmiklós, 2006.11.16.