A holnapi 2019. február 3.-i ÖKÖLVÍVÓ TALÁLKOZÓ színesítésére
1.Jó 30 évvel ezelőtt (1987-ben) az éjszakában komoly fogadások mentek. Akkoriban nem voltak így foghatók az égi csatornák, mint ma, de a Vinyónak (Vadász Vince, ha valaki nem ismerné!!) sikerült egy rózsadombi villát szerezni, ahol megnézhettük a Marvin Hagler- Sugar Ray Leonard meccset. A nagy esélyes Hagler volt, már azért is, mert Leonard két éve nem bunyózott egy szemsérülése miatt. Valamikor reggel hat óra felé kiderült a meglepetés, Sugar Ray Leonard győzött. Illusztris társaságban néztük a meccset, aminek Prisztás Józsi is tagja volt. Neki adtam elő az ötletemet, hogy meg kellene keresni a fogadókat ezzel a meccsel, mert rajtunk kívül nem sokan tudták az eredményt, és mindenki Haglerre fogadott volna. Nagyon jónak találta az ötletet. Elindultunk a városba, de sajnos aki szóba jöhetett volna, az már hazament aludni. Így hoppon maradtunk!!!
2. Valamikor, ebben az időben volt egy fogadásos összecsapás (100.000.-Ft-ba, tessenek ezt min. tízzel beszorozni mai árfolyamon) két küzdősportos sztár, Rehák György a Gyémánthegy rombolója, és egy másik, akinek nem emlékszem a nevére, valamint Hranek Sanyi és Béres Zoli. A szabályok küzdősportiak voltak, lehetett rúgni is. Ez a különlegesség tette még izgalmasabbá, illetve kiszámíthatatlanná a meccset. Az előzetes latolgatás a boxolók győzelmére tett volna, mivel – mint tudjátok- mind a két srác a kontráknak volt mestere. Pontosan tudták mennyit kell hátra-lépniük a támadó elől, hogy az ne érje el őket, de megállás után azonnal visszaütöttek. Nem kicsiket! Hraneknek nem is volt baja ezzel, mert a Sanyi iszonyatos ütőerővel rendelkezett. De majdnem ez sem volt elég. Az ellenfele háromszor is felkelt a padlóról, holott egy bunyómeccsen az ellenfelet már rég kiszámolták volna. Szóbeszéd alapján valamilyen „anyagot” fogyaszthatott a srác, azért nem feküdt ki??!!
A Béres Zolinak nem volt szerencséje. Ő egy kicsit statikus (nagy terpeszű) boxoló volt, aki lassabb volt, mint a Hranek. Így az ellenfele a bekapott ütésekre combrúgással válaszolt, amit Zoli lába nem viselt sokáig, ezért feladta a csatát
3. Az akkori évek legtehetségesebb boxolója (szerintem) Tarcsi Gabi volt. Sajnos egy kézfej repedése, törése tönkretette pályafutását. Súlycsoportjánál ( azt hiszem pehelysúly) két súlycsoporttal magasabb ütőereje volt. A Vadász Vincével azon gondolkodtunk, hogy ki kellene vinni Amerikába, s ha ott megműtenék, csodálatos karriert futhatna be. Sajnos valamilyen okból ez nem jött létre. Még a sérülése előtt a Vincét megtalálta egy éjszakai erős ember, a Kanál, hogy ő ezt a nyápic srácot összetörné. Hogy gondolja a Vince, hogy ez a gyerek profi karriert futhat be??!! Kanál kb. 85 kg csupa izom volt, Tarcsi Gabi pedig 57 kg volt akkor, vékony kis gyerek. Vince biztos volt a dolgában, mert a Gabinak csak annyit mondott: - Ne üsd meg nagyon a fejét!! Hát így is történt. A második menetben a Tarcsi Gabi mellkason vágta a Kanalat, aki térdre esett, a levegője elfogyott, egy kicsit bámult maga elé csodálkozva, majd a csatának vége lett. Sajnos ennek az istenadta tehetségnek a későbbiekben félre ment az útja, jelenleg valahol vidéken él, nem emlékszik semmire sem, arra sem, hogy valaha boxolt. Valami megbomlott az agyában.
Jobbulást Gabikám, drága kölyök !!!!
Szigetszentmiklós, 2019. február 02.
Comments