1. Mit tesz a külsőség!!
Miklós barátommal 1967-ben, vagy 68 -ban közösen vettünk egy régi Renault 16-os kocsit. Gyönyörű volt. Fényes, fekete, elegáns, széles fellépős küszöbbel, masszív kormány -sebváltóval, legömbölyített sárvédőkkel, …. szóval kurva jól nézett ki.
Miklós akkor már taxizott, így valami köze volt már az autószereléshez, aminek hasznát azonban nem igen láttuk, amit a következő eset is szemléltetően mutat.
Történt egyszer, hogy kigyulladt az olajjelző lámpa. Barátom azonnal vágta, lecsökkent az olajszint, rá kell tölteni még olajat. Vettünk is a benzinkúton, majd kinyitva a motorháztetőt, kihúztuk a nívópálcát, és azon a kis lukon megpróbáltuk beönteni. Mondhatom szinte minden egyes töltögetés mellé ment. Miklós rájött a megoldásra. Beszaladt az anyja lakásába, és kihozott egy kis tölcsért, amin keresztül ismét próbálkoztunk, de ez sem járt sikerrel.
Szerencsénkre a szomszéd épp hazajött a kocsijával, és odajött hozzánk megnézni az autót, meg minket, hogy mit csinálunk. Rosszul lett a röhögéstől. Amikor már egy kicsit megnyugodott, lecsavart egy nagy kupakot a motor tetejéről, szabaddá téve egy 8 cm átmérőjű nyílást, majd azon beöntötte az olajat egy pillanat alatt a motorba.
Elhűlve néztük, majd mondtam neki, - Így könnyű, próbálja meg a kis tölcséren keresztül! És ez a barátom akkor már két éve taxizott, és mégsem tudta, hogy hol kell egy autóba az olajat betölteni!!!
Ezt csak előzetesként, a címben jelzett történet csak most következik. Még egyszer mondom, kevés ilyen elegáns fekete cirkáló mozgott a városban akkoriban, mint a mi autónk. Erre alapoztam a tervemet is.
Mivel nem voltunk bővében a pénznek, meg már akkor is szerettem a meghökkentő dolgokat, kitaláltam, hogy ingyen megyünk be az MTK pályára az MTK – Fradi meccsre. Miklósnak csak követni kellett a tervemet, amitől egy kicsit f..sott, de megnyugtattam, hogy nem lesz semmi baj.
Úgy is történt. Ősz vége volt, hűvös idő, s mi a meccs kezdése előtt kb. 5-10 perccel érkeztünk a pálya egyik kapubejárata elé. Miklós vezetett, majd amikor megálltunk, átszaladt az én oldalamra, és udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Kiszálltam, a barátom rám segítette a kabátomat, majd bezárva a kocsit elindultunk a jegyszedők felé. Ők már előtte ámulattal figyelték az autót, és a mi kis előadásunkat is, elkönyvelve, hogy ez csak valami nagy góré lehet. Mi pedig meg is hagytuk őket ebben a hitben, hiszen ez volt a tervem alapja.
Odaérve hozzájuk kezet nyújtottam nekik, köszöntünk, majd megkérdeztem őket:
- Minden rendben??
- Igen kérem – válaszolták, kissé meghajolva -, majd megveregetve a vállukat. „Csak így tovább!!” bíztatással, besétáltunk a meccsre.
Hát ennyit tesz a külsőség!!
2. Tiszteletjegy
Ez a történet is arról szól, hogy nem volt pénzünk jegyet venni, ezért újabb tervet eszeltem ki arra, hogyan megyünk be a MTK – Honvéd meccsre fizetés nélkül.
Tudtam, hogy minden valamire való klubnál adnak a vezetőknek, játékosoknak tiszteletjegyeket a csapat meccseire, amelyeket aztán ők a barátoknak, családtagoknak adnak oda. A tervemet erre alapoztam.
Akkoriban egy volt Honvéd játékos volt az MTK pályaedzője, úgy hívták Mihalecz Boldizsár. Ismertük őt aktív focista korából, de nem személyesen.
A főbejárathoz megint a Renault-val érkeztünk, de úgy időzítve, hogy a meccs kezdete előtt 5 perccel érjünk oda. Erre azért volt szükség, mivel ilyenkor már a pályaedző kint van az arénában a játékosokkal, és a bemelegítő gyakorlatokat vezényli. Már pedig a szélhámosságnak ő volt a főszereplője.
Rohanva – mivel mindjárt kezdődik a meccs – beszaladtunk az előtérbe, majd az ott lévő asztalnál álló embert megkérdeztem, hogy a Mihalecz hagyott – e tiszteletjegyet Boltos névre. Úgy okoskodtam, - hogy, ha jön a „nem” válasz, akkor azonnal könyörögni fogok és szentségelni, hogy pedig megígérte, nem tudná őt kihívni, - amit ilyenkor már nem lehet – stb. majd látva az előadásomat, az őr nagylelkűen beenged, hiszen nem akar balhét az edző részéről sem a későbbiekben.
A terv – barátaink szerint is - óriási volt, de mégsem az elképzeltek szerint alakult.
Ugyanis az őr – nem kis meglepetésünkre – közölte, hogy igen itt vannak a tiszteletjegyek félretéve a nevemre.
Ledöbbentem.
Honnan tudta a Mihalecz Boldizsár, hogy én ki fogok jönni a meccsre, hivatkozni fogok rá, s nekem félre kell tetetnie jegyet, mikor nem is ismer engem személyesen??!!?? Megfoghatatlan volt. Azonban már jött a következő kérdés:
- Elviszi mindet??
- Nem, mondtam, csak kettőt, majd jönnek a többiek a maradékért. Ugyanis tíz jegy volt félretéve.
Akkurátusan letépte a jegyek egyik részét az őr, majd jó szórakozást kívánva, beengedett minket a dísztribünre. Amikor már elhelyezkedtünk, akkor derült fény a dologra. Akkoriban az MTK csapatkapitánya egy Borsó nevű válogatott focista volt, s ő tetetett félre a haverjainak jegyeket, s mivel a jegyem hátuljára fel volt írva a neve, az őr az én nevem hasonló hallása miatt azt hitte, ezekért a jegyekért jöttem.
Hát ilyen egyszerű volt a csoda magyarázata, de a történeten sokáig nevettünk barátainkkal. Nem semmi sztori volt.
2007.10.12.
Comments