18 éves koromban abbahagytam a versenyszerű labdarúgást a Bp. Honvéd ifi I.-es csapatában. Egyrészt, nem voltam annyira tehetséges, hogy komoly karriert futhattam volna be, másrészt, az akkor már két éve működő amatőr zenekarunk nagyobb örömet szerzett nekem, mint a foci.
Két év múlva valaki megkeresett a Kőbányai Textil focicsapatától, s hosszas rábeszélésre eladtam magam három öltöny ruhaanyagért (amiből aztán apám varrt nekem öltönyöket), vállalva heti egy edzést és egy meccset. A csapat már a második évben felkerült a BLASZ II.-ből az első osztályba, s mivel a szezonban 39 gólt rúgtam, edzőm bátyja Borbély Bandi, - aki a Kistext NB. II.-es csapatának edzője volt -, átcsalt oda focizni.
Hát így kerültem a Kistextbe 1969-ben, ahol lehúztam 16 évet. Először úgy volt, hogy csak sportállásban dolgozom, de valami sugallatra (pedig egyáltalán nem voltam stréber) inkább főállásba mentem, több pénzért. Nem bántam meg, mert ez egy nagyon jó iskola volt számomra.
Gondolhatja a Kedves Olvasó, hogy ennyi idő alatt mennyi humoros eset adódott egy gyárban, ahol akkoriban 2000 ember dolgozott. Megpróbálok ezekből szemezgetni olyanokat, melyek egy teljesen kívülálló számára is érdekesek lehetnek.
1.Gumi és Tudi
Akkoriban minden hazai meccsen kint volt 1000-1500 néző (Isten bizony!!), melynek egy része a kb. 8 soros, fapados tribünön foglalt helyet.
A gyárban igazából két igazi mókamester volt, a Gumi és a Tudi. Lehetetlen felsorolni minden hülyeségüket, így most csak az egyiket mesélem el.
Gumi már ült a meccs előtt a nézőtér felső sorában, amikor megérkezett Tudi a pálya melletti kerítés mellé az alsó sorba. Azonnal felhangzott fentről:
- Tudiiiiii!
- Gumiiiii!
- Hol voltál, hogy olyan régen nem láttalak?
- Iskolában.
- Te iskolában!!?? És mondd mit tanultál?
- Filozófiát.
- Hát az meg mivel foglalkozik?
- Tudod olyan kézzel meg nem fogható dolgokkal.
- Ne beszélj Tudi, mik azok a dolgok?
- Hát például, sündisznó, tüzes vas, prémium, meg ilyenek.
Hát azt látni kellett volna. Az egész tribün röhögött, a Gumi leszaladt, hogy agyonverje a Tudit, s a meccs kezdetéig egymást kergették.
2. Fogadás lopásra
A gyárnak úgy a személy-, mint a teherportáján szigorú ellenőrzés volt, nem igen lehetett kivinni onnan semmit. Pedig sokan megpróbálták, ugyanis a gyár fő profilja a különböző minőségű ruhaanyagok voltak.
A vízszerelők főnöke Hutterer Laudán volt, aki nagy hóhányó hírében állt, mindig készen állt a hülyeségre. Egyszer a szövőnők panaszkodtak, hogy az un.Séd tető (ennek a függőleges része üvegből volt, s a tető úgy nézett ki, mint egy fűrészfog) ablakain nyáron nagyon besütött a nap, melegük volt a dolgozóknak, és vakította is őket, ami balesetveszélyes volt. A Hutterer beadta újításnak (akkoriban mindenki újított), hogy le kell meszelni az ablakokat, és majd a fehér szín visszaveri a nap sugarait. Rendesen fel is vette az újítási díjat érte.
Azonban tél is lett, akkor meg a szövőnők arra panaszkodtak, hogy nincs természetes fény, sötét van, nem jól látnak. Amikor ezt meghallotta az ember, azonnal beadott egy másik újítást, hogy le kell a meszet kaparni az ablakokról. Mit ad Isten ezt is elfogadták, kifizették.
Visszatérve a portán dolgozó őrök szigorúságára, Hutterer fogadott valakivel, hogy a portások szeme láttára kivisz egy hat méteres vízcsövet a portán. Persze ezt mindenki lehetetlen dolognak tartotta, s többen még fogadásokat kötöttek vele.
Tudni kell, hogy a teherportával szemben a gyárba behajtók még egy 15 méteren keresztül egyenesen is tudtak menni, majd az út elfordult. Laudán itt a kezébe fogott egy csövet, meg egy krétát és elkezdett haladni a porta felé: 6-12-18-24 … stb, hangosan kommentálva, és krétával megjelölve a szakaszokat. A teherportáról kijöttek az őrök, és nagy bólogatva nézték, ahogy az ember forgatva a vízcsövet kisétál a teherbejáró kapuján.
Hát így nyerte meg a fogadást, mert senki nem állította meg, és mégis kivitte a csövet.
2007.10.10.
Comments