Az Ady

Mottó

„Kártyás törzshelyemen megtörtént humoros történetek, egy kis tanulsággal fűszerezve.”

Régóta törzshelyem a kispesti Ady presszó. Itt megtalálható a társadalom minden rétege. A lecsúszott egzisztenciáktól, a válogatott sportolókon keresztül, a sikeres vállalkozókig, akik nap mint nap megtárgyalják a világ dolgait, akár kártyázás közben, akár csak a pultnál ülve-állva.

A társaság egyik unicuma Habakuk. Ő egy épületbontási vállalkozó, de hihetetlen érzéke van minden üzlethez. Egyszerűségében nagyszerű. Csak a lényeggel foglalkozik, a sallangok nem érdeklik. Humora teljesen egyedi, néha fenomenális. Ő mindig a társaság középpontja szeretne lenni, néha sikerül is neki. Egy lehengerlő, uralkodó típus, aki ha jelen van a presszóban, olyan hangosan beszél, hogy más nem jut szóhoz.

Az első sztorim is erről szól:

1. Maupassant = Mőbaszó

Az egyik nap is ült a pult végén, egy bárszéken, míg a pult mellett egy lecsúszott alkoholista ügyvéd, és egy másik kétes egzisztenciájú értelmiségi beszélgetett a világirodalomról.

„Egyszerű” ember lévén Habakuknak ez sehogy nem tetszett, de főleg az nem, hogy nem ő vezeti a társalgást. Így amikor a két értelmiségi összehasonlítást tett Stendhal és Maupassant műveinek elemzésével a két író között, tovább nem tudta megállni, hogy valamiképp bele ne szóljon.

- Mit gagyogtok itt össze vissza az irodalomról??!!! Sokra mentek vele. Vannak ennél sokkal fontosabb dolgok is. Én is olvastam könyveket régebben, de ez csak időrablás.

- Amúgy is, ki a ló…sz az a Mőbaszó vagy mi??!!

A két értelmiségi egyhangúan válaszolt: - Ugyan Pityu, miért akarod tudni, hogy ki az, úgyis magas ez neked, mint tyúknak az ABC??!!

Habakuk válasza frenetikus volt, de a jelenlévőkben legalább is ilyen röhögést váltott ki.

- Figyeljetek ide nagyokosok!! Lehet, hogy ti tudjátok ki volt az a Mőbaszó, de fogadom nem tudjátok, hogy hol lehet Pesterzsébeten ingyen sittet larakni !!Pedig ez egy kicsit hasznosabb tudás, mint az olvasás.

Ezzel vége is szakadt a vitának, mert ezzel az érvvel nem tudtak mit kezdeni.

A második történet sem semmi.

2. Ikon

Van egy törzsvendég, a görög Takisz, aki fél évet itthon (persze ki tudja mi az itthon és az otthon), fél évet Görögországban tölt. Amivel lehet (de főleg arannyal) seftel. Kis tételben, csak hogy éppen fenntartsa magát.

A Habakuk egyszer megkérte, hogy hozzon neki egy ikont görögből, Stefan felirattal, mivel az az ő böcsületes, magyar neve, mivel István vala. Takisz annak rendje és módja szerint meg is hozta, de a leszállításkor Habakuk azt mondta neki, hogy most nincs nála annyi pénz amennyiben megegyeztek, majd később kifizeti.

Tudni kell, hogy Habakuk igen gazdag ember, de igen garasos is. Mondhatnám egy kicsit szarrágó. Örül neki ha tartozik valakinek, de csak azért hogy láthassa az illető arcát, ahogy idegeskedik, hogy megkapja e a pénzét, avagy sem. Így volt ez a Takisszal is. Heteken keresztül hitegette, hogy meg lesz a pénz, ne idegeskedjen, de csak nem akart fizetni érte. Pedig ezek fillérek voltak az ő anyagi helyzetéhez képest.

Az egyik nap betelt a pohár Takisznál. Ahogy belépett a telt házas presszóba, s meglátta a pultnál álldogáló Habakukot, azonnal nekitámadt az ajtótól úgy két méterre iszogató adósának.

- Na ide figyelj Pista, most már nem tudok tovább várni, azonnal add meg a pénzem, mert szükségem van rá!!!

Habakuk körülnézett a többieken, és sértődötten megszólalt.

- Látjátok, az ember, ahogy bejön a barátok közé, rögtön letámad engem.

- Figyelj ide Takisz! Most megmutatom neked, hogyan viselkedik egy kultúrember Magyarországon ilyen esetekben.

Azzal fogja magát, kilép az ajtón, becsukja maga után, majd kinyitja és belép. Hangosan köszön mindenkinek, - látod Takisz?? - megjegyzéssel, majd megkérdezi a pultnál álló barátokat, hogy mit isznak.

- Barátom ezt így kell csinálni, nem berontani köszönés nélkül, és letámadni engem. Most menj ki lécci, és gyere be újra, így ahogy mutattam, s ezek után beszélhetünk a pénzről!!

Csóri Takisz kiment, becsukta az ajtót, majd újra benyitott. Bejött, köszönt mindenkinek, de tovább nem jutott a mondókájában, mert Habakuk azonnal közbevágott:

- Takiszom sajnos ma sincs nálam pénz, ne is gyere elő olyan dologgal, hogy fizessek neked!

Hát rengett a röhögéstől a presszó, és persze, Takisz sem lett kifizetve.

Megsemmisült.

2009.január 14.