A Tuti Fogadás

Mottó:

"Újabb életképek a 80-as évek éjszakáiból !!”

Mintha most történt volna, pedig időközben pontosan húsz év telt el…

A billiárd asztalt álltuk, ültük körbe, ahol éppen Vince a Kockát szabadította meg a pénzétől. Ebben a vicces az volt, hogy a Kocka tudott róla, hogy a Vincének van valami biztos trükkje, amivel nagy pénzt kaszál, de végig azt gondolta, hogy ez biztosan nem az, amiben 2-3 percenként vesztett százezer forintot.

Hatalmas pénz volt ez akkoriban, de az alvilágnak tellett ilyen úri huncutságokra. Addig, amíg be nem lehetett menni a Kaszinókba játszani. Mert akkortól az volt, ami lenullázott mindenkit, és szinte megfordíthatatlanul alap felállássá változtatta a hamis játékot, hogy gyorsan új pénzhez lehessen jutni, s vinni a ruletthez, black jack-hez. De ez majd egy későbbi történet.

A Vince trükkje a következő volt.

Volt egy végtelenített fémlánca, amelyet az asztalra hajtogatott úgy, hogy az egy boríték hátsó oldalát mintázta. Vagyis a két rövidebb oldalon - s természetesen a hosszúakon is, de ez nem lényeges - kialakult egy egyenlőszárú háromszög, miközben a lánc, a hajtogatás során itt-ott átfedte önmagát. Demonstrációként beletette a mutatóujját az egyik háromszögbe, majd elkezdte húzni a láncot a másik oldalon. Az egyik oldali háromszögben a lánc rászorult az ujjára (nem lehetett kihúzni), míg a másik oldaliban egyszerűen kifolyt a leszorított ujja mellett.

Hát ezt kajolta meg a Kocka. Ugyanis amikor már pénzbe fogadtak, akkor a Vince úgy hajtogatta a láncot, hogy a két kialakult háromszög egyikében sem lehetett a láncot megtartani. Azt látni kellett volna, ahogy a Kocka szép lassan húzza ki a láncot, és az nem marad az ujja körül. Őrjöngött, hogy rossz háromszöget választott, majd újra, és megint újra, egy vagyonért. Visszaállítani az eredeti helyzetet, - hogy mi lett volna, ha..,- már nem lehetett. Ez volt Vince tuti fogadása, amiből rettentő sok pénzt keresett a „felszabadult„ NDK-ban is. Oda az újraegyesüléskor ment ki egy csomó cigánnyal „itt a piros – hol a piros„ – t játszani. Vagyonokkal tértek haza, mert aztán ott is lett annyi sötét, becsapható ember a negyven év alatt, amennyi nálunk is. Ráadásul azok még nem ismerték az új márka értékét, s így pillanatok alatt igen sok pénzt vesztettek.

Vince igazi sportember volt. A KSI-be, az ökölvívó szakosztályba járt minden nap sparringolni ifjúsági és felnőtt versenyzőkkel, válogatottakkal, akár napi 20-40 menetet. A mai napig csinálja, remek a lábmunkája még mindig, szinte nem tudják megütni, pedig már hatvanéves. Az alvilági társaság imádta a bunyót, hiszen akkor még a nézeteltéréseket ököllel oldottuk meg, s nem fegyverrel. Egy szűkebb csapattal közösen jártunk az OB. meccseire vidékre is, és természetesen az évente megrendezett bunyó emlékversenyekre, Eger – Dobó István emlékverseny, Debrecen – Bocskai emlékverseny. Egyszóval mindenki szerette, ismerte a bokszot, sőt több éjszakai portás híres válogatott bokszoló volt. (Alvics Gyuszi, Pém Laci, Cirány Gyula ,stb. ) Edőcs a túloldalon volt, a Rendőrséggel járt az éjszakában.

Amit most elmesélek - egy másik, tuti fogadást -, az is a bokszhoz kapcsolódik. Ezt én találtam ki, de nem teljesen úgy sült el, ahogy gondoltam.

Tehát nézzük a Lőrincben, ahogy Vince elnyeri a Kocka pénzét, majd a nagy örömünkre közli velünk, hogy éjjel egy olyan dolgot mutat nekünk, hogy leülünk.

1987-et írtunk, Magyarországon volt vagy 3 TV adó, (MTV1, MTV2, Duna TV) és annyi. Vince felvitt vagy tizenötünket a Szabadság hegyre, egy gazdag külföldi villájába, ahol lehetett fogni a TV-n Amerikából az akkor legjobban várt profi összecsapást, a Marvin Hagler – Sugar Ray Leonard meccset. Tényleg leültünk, mert olyan süppedős szőnyeg volt a nappaliban. Válogatott csapat volt ott, többek között a néhai Prisztás Józsi is a nejével, csizmáján kívülről arany bokalánccal, csak hogy lássuk ki is a menő!! Csak az az iszonyú lábszag maradhatott volna el, mivel a Vince mindenkivel levetette a csizmáját, cipőjét. Brrrr!!!

Annyit tudni kell, hogy Leonard ez előtt a meccs előtt két évig nem bokszolt, mert egy szemsérülését gyógyítgatták, míg Hagler ült az összes súlycsoportbeli trónon. Mindenkit agyonvert ez a balkezes kopasz néger, nem volt ellenfele a Világon, ezért ennek megfelelően magasan ő volt a fogadóirodáknál az esélyes. Kb. éjjel egy órakor mentünk fel, de a TV, (valószínű valamilyen sportcsatorna) csak később közvetítette a meccset, ami így hajnali öt-fél hat körül ért véget.

Óriási meglepetésre Sugar Ray Leonard győzött.

Már korábban írtam, hogy az alvilágban, a kártyaasztaloknál, a szórakozóhelyeken, a lóversenypályán óriási fogadások mentek. Híres fogadó volt Sándor Csikar, a volt focista, aki hihetetlen érzékkel vagyonokat nyert például Kamerun, világbajnoki újoncként való szereplésén, mert mindenki tízszeres odds-al adta neki ezek minden győzelmét. S mivel újonc afrikaiak voltak, ezért szinte csak Csikar tett rájuk. Erre Kamerun csapata megverte Angliát, s csoportjából simán jutott tovább a nyolc közé, s tette Csikart- aki amúgy sem volt szegény ember - igen-igen gazdaggá. Ha emlékeznek rá, Milla volt a leghíresebb játékosuk.

A lóversenypályán a Csikarék páholyában már csak arra fogadtak egy idő után, hogy ki lesz a hatodik-hetedik, mert ezt aztán bent vágtatva, egyik zsoké sem tudta kiszámítani. Ugyanis előtte oda-vissza vették meg a zsokékat, hogy ki legyen a nyerő.

Reggel mondtam a Prisztásnak : - Józsi figyelj !

Ezt a meglepetés eredményt az éjszakában szinte csak mi tudjuk, hiszen senkinek nem volt akkor még műholdvevője. Járjuk körbe a szórakozóhelyeket, és kössünk fogadásokat a tuti eredményre, hiszen szinte mindenki Haglerre fogadott volna. Óriási ötletnek tartotta, s azonnal elindultunk a kártyás helyekre.

Sajnos azonban csak egy-két „olcsó Jánost” tudtunk rávenni a fogadásra, a nagy fogadók reggel hatkor már haza mentek aludni. Így sajnos nem sikerült milliomossá lennem, ezúttal sem. De poénnak jó volt, sokáig emlegették.

2007. július 24.