A 80-as évek közepének híres, hírhedt szórakozóhelye volt ez a presszó, a volt Tolbuchin körúton a Vásárcsarnokkal szemben, a Szabadság híd lábánál. Egy barátom vette bérbe, alakította át, újította fel még 1986-ban. Gyönyörű lett, minden csili-vili, a szinte összes a Világban kapható italokkal, csinos felszolgáló lányokkal, bombázó sztriptíz táncosnőkkel. Ha az utcáról beléptél, egy szépen berendezett tradicionális eszpresszóba érkeztél, szinte beleütköztél a bárpultba, ahol bedobhattál valamit gyorsan, vagy beszélgethettél a pultos lánnyal. Beljebb kis asztalok voltak, és elbújhattál valakivel a felső szinten (mert kétszintes volt), hangulatos környezetben. A földszinti hátsó részen egy akkor divatos pool biliárdasztal volt elhelyezve. De ez a miliő igazándiból csak a nappalra volt érvényes. Este 8-9 órától átalakult a hely egy alvilági találkozóhelyre, ahol nagy nyüzsgés mellett, eléggé kétes erkölcsű személyek beszélték meg a „következő munkájukat”, vagy folyt az adok veszek mindenről. Itt mindig lehetett feketén valutát venni, becsajozni, élvezkedni a csinos táncosnőkön, s minden mást tenni, ami jellemző volt az éjszakai életre.
Apropó táncosnők! Az egyikhez kapcsolódik az első kábítószeres élményem, de nem úgy, ahogy sokaknak most eszébe jut!! Azt hiszem minden este volt sztriptíz, én két gyönyörű lányra emlékszem, és arra, hogy az egyik Jennifer Rush: Power of love számára vetkőzött. Az egyik este odahoznak hozzám két angol fószert, mert tudták, hogy én beszélek a nyelvükön. Azt akarták, hogy kérdezzem meg az egyik táncosnőt, hogy mennyiért jönne el velük a szállodájukba. Az alacsonyabbik tetszett neki, akinek gyönyörű teste volt, csak a lába nem volt valami szép. Ettől függetlenül egy igen híres színészünk „patronálta” elég hosszú ideig. Valószínű ez a támogatás is közrejátszott abban, hogy visszautasította az ajánlatot, illetve nem mondott árat. Ezt közöltem a srácokkal, s ekkor kérték, hogy menjek vissza a lányhoz, s mondjam meg, hogy kap egy kis „rush”-t. Csak bámultam rájuk, hogy mit is akarnak, mire ők látva a csodálkozásomat, értetlenségemet, egy másik szót mondtak - drog -, amiből világossá vált minden. Akkoriban még nálunk nem volt elterjedve a kábítószer, s inkább félelemmel gondoltak rá, mint sem élvezeti cikként. Így történt, hogy a lány még határozottabban utasította vissza őket. Hát ez volt az én első ilyen élményem.
Amúgy többször előfordult, hogy már kora délután benéztünk oda, és a megboldogult Ősz Bélával felváltva vágtuk le a biliárdozni vágyókat. Béla profi játékos volt, ugyan én is jól játszottam, de ő fenomenálisan. Ugyanilyen jó volt a karambol játékban is, amit később egy Akácfa utcai pincében lehetett játszani, amíg át nem alakult meleg klubbá. De ez már egy másik történet.
A tökéletes komfortérzethez hozzájárult (még, ha ezért sétálni is kellett vagy ötven métert), hogy a Váci utca elején egy ismerősünk (Géza) nyitott egy non-stop Amerikai Éttermet. Ragyogó, kiváló ételekkel, hatalmas adagokkal. Rövid időn belül csak előre foglalással tudtál vacsorázni ott. Ez a Géza óriási fazon volt. Azt hiszem zsidó gyerek volt, mert később a Dohány utcában nyitott egy kóser éttermet, ami szintén nagyon sikeres lett. Érdemes elolvasni az ő életéről szóló könyvet, Csaplár Vilmos: Pénzt, de sokat címmel.
Végül is disszidált, aztán hogy mi lett vele, már nem tudom. Itt a Seherezádéban kártya ritkán volt, összesen két ember kártyázott az ünnepélyes megnyitón is, egy utcai ablak melletti kis asztalon. Ők (a néhai Karcsi és Elek) egész éjjel römi leosztást játszottak tízezrekben, amit kéretik tízzel megszorozni mai áron. Más már nem játszott ott.
Nem sokkal később két alvilági figura összeszólalkozott, s az egyik megkéselte a másikat, (a néhai Gőtét, aki azért nem ebbe halt bele) akit hosszú ideig ápoltak a kórházban, súlyos sérülései miatt.
Ekkor lett vége szerintem az úgynevezett „békeidők”-nek, mert innentől már nem ököllel vettek elégtételt a sérelmeken, előkerültek a fegyverek, és megtörténtek az első halálos leszámolások. Ginót Németországban ölték meg- erről korábbi írásomban már beszámoltam, majd Hakant késelték halálra, aki a Camion telepen volt török speditőr, és minden más. Úgy gondolom ekkor indult el az a brutális gyilkosság sorozat, ami még napjainkban is tart. Hatalom átvétel történt, elhullottak a legjobbak, Prisztás, Boros, Seres, Fenyő, Cinóber, és a többi, és az éjszakába már félelem költözött.
2017.szeptember 14.
Comments