Mottó:
"Két igen különleges ember a Lőrinc Étteremből".
Jerry Back
Azt mondják halottról vagy jót, vagy semmit. Megpróbálok Jerry Back-ről úgy írni, ahogy érzek, márpedig nekem egyik kedvencem volt.
Képzeljenek el egy 150-160 cm magas, korán kopaszodó negyven év körüli köpcös kis emberkét, aki mindig vigyorog, s minden fajta szerencsejátékot játszott. Érdekes, hihetetlen kettősség jellemezte. A snapszerban elismerten a város egyik legjobb játékosa volt. Ezen, azért aki nem ismeri a kettesben való játékot, nehogy nevessen, mert ez a kártyajáték az egyik legnehezebb játék, még ha úgy is néz ki, mintha csak egy húsz, meg egy negyven kell a győzelemhez. Hát ez nem így van. Iszonyú koncentrációt, emlékező tehetséget, valószínűség számítást igényel. Aki nem játékos, annak érzékeltetésül elmondom, hogy amikor már csak két lap van az asztalon, amelyiket húzhatjuk, az egyik háttal, a másik - az adu - látszik, akkor már mind a két félnek tudni kell, hogy melyik lap a nem látható lap. Továbbmegyek. Amikor elfogynak a húzható lapok, s mindkét játékos kezében öt-öt lap marad, akkor meg pontosan tudni kell, melyik az az öt lap a másik kezében.
Hihetetlen egy kicsit ugye?
No hát a Jerry Back ebben volt az egyik legnagyobb. De az említett kettősség másik oldala az volt, hogy néha olyan volt, mint egy iskolás gyerek. Hát nem a műveltségéről vagy a szép fogalmazásáról volt híres.
Én ugyan jó snapszeros vagyok (nem csak én mondom!), de vele csak biliárdoztam pénzben, kártyázni nem kártyáztunk.
Borzasztó ügyetlen volt. A pool billiárdot játszottuk, s én mindig adtam neki fórokat. (előnyöket). Hol levehetett a golyóiból 3-4-6-ot, mintha eltette volna, vagy azt az előnyt adtam neki, hogy az utolsó golyót bármelyik lukba elteheti, ami az akkori szabályok szerint nem lehetett volna. Sok pénzt nyertem tőle, de mindig volt utánpótlása.
Egy gépészeti termékeket forgalmazó gyárban dolgozott, mint egy önrakodós autónak a sofőrje. Megfűzte a feletteseit, hogy hadd vihesse haza az autót délutánonként, és reggel azzal jött dolgozni. Belementek, de soha nem tudták meg mekkorát hibáztak ezzel. De neki így biztos megélhetése lett. Ugyanis napközben a gyártelep kerítése mellé, belülről odakészítette a szajrét (csövek, kazánok, esztergagépek…stb.), majd este egyszerűen átemelte a darus kocsival, és vitte a vevőnek.
Óriási ötlet volt.
Egyik este levágtam húsz-harmincezer forintra, és megbeszéltük, hogy másnap adok neki visszavágót délután négy órakor. Sajnos valami miatt nem értem oda csak öt órára, s ez egy Skodámba került. Ugyanis, amikor látták, hogy nem jöttem- ismerve Jerry Back gyenge billiárd tudását - a kis Gabika rárepült, és elnyerte az autóját egy óra alatt. Így nem lettem Skoda tulajdonos, mert ha időben megyek, akkor én nyerem el tőle.
A Ló
Becsületes neve Slezák Géza, szobafestő-mázoló, de a szakmában csak akkor kezdett dolgozni, amikor a kaszinók lecsövesítettek mindenkit, és már hamis kártyával sem lehetett pénzt nyerni.
De addig!!!
Remek römista volt. Megfontolt, jó emberismerő, már egy szuszogásból tudta, kinek milyen lapja van. A híres, hírhedt lőrinci Állami lakótelepen laktak, én már onnan ismertem őt, mert ott dolgoztam az ottani IKV-nál. Ha jó idő volt, akkor a kispesti Petőfi téren volt a kártya, ha rossz, vagy beesteledett, akkor a Lőrincben.
Az egyik nap nem jött össze még a nép, s mondtam a Lónak, menjünk ki a Honvéd meccsre, itthon játszanak Kispesten. Akkoriban még jártak az emberek meccsekre, mert volt foci. Kiérkezünk, bemegyünk, majd lelassítok és megállok a szotyiárusnál. Aki nem volt még meccsen, akkoriban, - de szerintem most is -, a meccsek elmaradhatatlan résztvevői voltak ezek az árusok, akik pirított tökmagot, és napraforgómagot (szotyola) árultak, pici zacskókba kimérve, 1 dl-es pálinkás pohárral adagonként. A szurkolók ezt rágcsálták, köpködték az előttük lévők nyakába.
Utána kiabálok a Lónak: Tökmagot vagy szotyit kérsz???
Vissza: A k..rva a..dat !
Én újra: De komolyan??
Ő: Megb….od a k…rva a…dat ! Velem szórakozol?
És akkor leesett a tantusz.
Azzal szoktuk cukkolni, hogy verset mondtunk neki: Üdvözöllek dicső Ló-vag, több a füled, mint a Fo-gad. Ugyanis, össze-vissza egy foga volt elől-fölül, ezért hívtuk Lónak. De egy foggal nem lehet ráharapni a tökmagra, hogy szétnyíljon, és ki lehessen venni a magot. Hát ezért esett nekem, mert azt hitte direkt zrikolom (idegesítem, cukkolom… stb.) az egyfogúságával.
Szigetszentmiklós, 2008. február 4.
Comments